Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

Clementis Róza (? -1880): A két jegyes. Regény

hideg irányába, s ha bele szeretek Istenemre nem leszünk párbaj nélkül! tehát még egyszer - bocsás el hidd nem a legjobban van ma kedélyem hangolva, most nem is nevethetnék rajtad," s - az ifjú elhagyá társát, mely tovább nem törődék vele nyilatkozata után. Siete a vonzó hel felé, s elérvén azt rögtön felismeré a hölgyek egyikében a rég kereset kedves leányt, elragadva örömétől remegve mondhatni magán kívül huit le előtte, szavakat kereset denem talált mert érzelme nem vala ki fejezhető - s a hölgy - ki meglepetéssiből eszmélni kezde keserű mosollyal nézdelé végig a térdelőt, - pillanatig csönd uralga, mit később ő szakaszta meg, arczai halványabbak lőnek mik elárulák, hogy a jelenet némi hatást gyakorol reá, hangja remegő de a hidegség túlságig felfokozva rajta, „Nem vagyok többé gyermek, szólla ünnepélyes komolyságai, „nehidje hogy sikerülend szavainak elbódítni engemet, nem nem többé, s ha egykevés tisztelettel viseltetik még irányomba nagyon el azonnal arra kérem Önt, külömben én vagyok kénytelen kedvencz helemet elhagyni." „Ilda! szólla az ifjú a kétségbesés hangján netagad meg szívedet, bocsás meg őszinte hangomért, te elakarsz taszítni kebledről előbb halgasd ki panasszaimat igen igen sokat szenvedtem érted, enged hogy elmondjam szorongássimat." „Elég" szakítá félbe a leány „önben jó színész veszet el" s barátnője vállára támaszkodva felemelkedék heléből, „engedje kérem hogy háborítlanúl távozhassak" „Vegye tehát éltemet elősször" A hölgy gyorsan voná fel barátnője karját, s szótlanul fordúla el „Még egy tekintetért esdek Ilda" rimánkodot az Ifjú, - s ez utolsó kérelme meg halgattatott a hölgy vissza tekinte még mi alatt lábaihoz egy hervadt virág bokréta hullot az ifjú kezeiből, s egy hang ajkairól mely a hölgynek szívéig hatot - meg ált hogy még mást is haljon tőle - de az nyílként rohant a tó hullámai közé mellyek mint villám csapódtak össze az elmerülő felett - „Hajh!" sikolta fel a szoborrá merevült hölgy - „lehetséges e Ödön szerelmem neked befulni nem lehet, hah egyetlenem holvagy nem látom szép fürteidet a víz színén lebegni, oh egek ő sehol nem látható - - úgy sietek tehát hogy szellemünk egyesüllyön - - Isten veled Arabella!" - fuldokolva végzé szavait a hölgy s haldokló hattyúként veté magát a még zavargó habokba --egy perczig néma volt minden csak egy térdelő hölgy zokogássai hallaczának a tó felett - senki sem volt egyéb látható kit segélyért elő lehete kiáltani - a szegény hölgy iszonyú helyzetbe vala - kétségbesésse őrjöngéssel határozott - perczről perezre lesé a lemerültek felbukássát - hah gondola a borzalom leg méllyebb érzelmével mily rémesek leendnek arczaik ha élet-