Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

Clementis Róza (? -1880): A két jegyes. Regény

„S ezért veted meg őt?" szólla meg vetőleg tekintve jegyessére az ifjú, „ó mért nem valék ott hogy segédje lettem volna a teher czipeléssinél!" - ­„Azt teheted ha úgy teczik" - szóla indulatát elpalástolni ipar­kodva a hölgy „akár minden estve vele irthatod a füvet s hordha­tod is kedvedre, tőled füg." ­„Azén elvem szerént" viszonzá Ödön - „e tett sem szerényte­lenség sem le allyasulás nem, sőt előny egy hölgynél ha a virág tenyésztést ily szorgalomal űzi, ismered Petőfinknek e versét? Szeresd a virágot És ne felesd szívedet Mert ki ezt szereti Rosz ember nem lehet A virág s az erény Két atyafi gyermek Egy szűben egymással Nem ellenkezhetnek Tudod mi a virág? A földnek jósága. ­Tudod mi a jóság? A lélek virága." ­„A virág kedvelés nemes szívet árúi el e verset ép rá lehet al­kalmazni, ő jó s nemes lelkű, ő szerény s végre szép is mint virá­gai legszebbike, őszintén mondom ha téged nem ismernélek Aurélia, a vidék szépeinek koronájául választnám meg őt." ­Szavai elhangzássá után ismét csönd álla be - - Iszonyú kínyait a féltésnek érezé át a leány, még jegyessétűi a befejező szót nem hallá, akor mégis némileg ki vala békítve. Néhány nap múlva az említet után útra készülő fedeles ko­csit látunk a Sziléri kastély előtt - nyugtalanul tombola a bele fogót négy telivér pej, meg meg rázva fejőket az előre ugrástól vissza tartó kocsisra tekingetének. Végre elő jőnek az útra menők, egy halvány ifjú, éltes Nő s gyönyörű szőke hölgy foglalának helet. ­A kocsi meg indul - a kikísérő öreg Úr búcsút integet felé s néhány perez múlva a kígyózó ország út porfellegébe tűnnek el. ­S.... Fördő egyik lugassába vagyunk hová a fördői ifjak sétáik­ról a nap heve elől betérni s saját szerűleg elbúvni szoktak. - Je­lenleg is kártyázó ifjakkal van környezve a középen álló kis ke­rek fa asztal - nagyba folyik a játék - s közbe közbe vidám neve­tést hangoztatnak szét - kölcsönös eszme csere s élezés elbeszé­lések közt rövidítik az a nélkül is sebessen rohanó időt. -

Next

/
Thumbnails
Contents