Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

Pongrácz Miklósné Clementis Erzsébet (1831 -1916): Napló

körülöttünk, a szomszédok mellyen aludtak, ez úttal nem tudattuk szándékunkat senkivel. Fél tizenkét órákkor / indulhattunk csak el mert Hovánéknak előb nem lehetett. Épen hajnalra harangoztak a mikor Szécsénkére értünk. Kedves gyermekeim ismét szívélyessen fogadtak, Mamám már vasárnap jöt el Ilonkával, Margitkám Újfaluba maradt a hova útközbe be száltunk, majd onnan Podluzsánba megy. / Drága édesem már akkor nagyon fájdalmassan eset, hogy el kellet tőle válnom, de a remény mindég biztattya az embert hogy hiszen majd leszünk még együt is. - A szüreteket Margitka Podluzsánba töltötte, mink a szécsénkeit nála nélkül. Későb azután ő el jöt Szécsénkére, én pedig Podluzsánba mentem, csak ugy egy nap láttuk egymást. / Azután még ő eljöt Podluzsánba és talán egy hetet töltöttünk ot eggyüt. Ki hitte volna akkor, hogy az utolsót az életben! De azt Isten akarta igy legyen meg az ő szent akarattya. Én azután Deczemberbe 1887. el mentem Pribelre Laszkáry Urakhoz. Margitkám és Mamám Szécsénkén maradtak, csak Január 25kén, / 1888. épen Pál napkor ment el Margitkám is Trencsénbe Szilvainé Ő Nagyságához házi kisasszonynak Liszkó nevü faluba. Ugyan 1888 febr 5kén el szenderült Kedves jó Anyám vég elgyengülés következtében, örök nyugalomra. Ilonkáék el küldtek értem, de szavait már nem érthettem meg. Áldás, béke kedves hamvaira. A temetés után ismét vissza tértem Laszkáry Urakhoz, kik igen jók voltak hozzám, bánatos kedélyemmel / jól éreztem magamat, leg aláb azon faluban, hol néha meg láttam leg aláb messziről kedves othonomat. Margitkám soha sem panaszkodot hogy rosz sorsa volna, de vissza vágyót kedvessei közé, s már Júliusba írta, hogy visza jön mert nem tudót sehogy sem meg szokni. Ilonka örömmel várta már őtet minden nap, csak jön egy telegram Pribelről, hogy drága gyermekem fördés közben a Vág vizébe fult augusztus 2kán. / Ilonka fájdalma végtelen volt. Épen egy szép koszorú volt Margitkának egy skatulába jól készítve a kertész által, mellyet a postán küldtek el távol örök álmát pihenő drága angyalunknak. Liszkó mellett Biróczi határba volt az a szerencsétlen Vágnak a mellék ága, a melybe fürödni ment, nagyon ki volt melegedve és a víz hideg volt. Az orvos állítása szerint sziv szél hüdés érte. Zsámbokréti temetőbe van eltemetve, Linkóval szomszédos falu, igen közel. Ilonka sok bánatos levelet küld Pribelre mind / telve Margitkánk el multa fölötti sajnálkozással. Én szinte öröké fájlalni fogom elvesztéssét. Ha el mentem kertünk alat vagy házunkban, néha ha tudtam hogy Miklós nincs oda haza, fájó szívvel néztem azt a kedves heleket ahol ő járt vagy munkálkodva ült az (?) körtefa alat a kert közepén. / Ez kedvencz helye volt ot be látta az egész kertet, ha ért a gyümölcs ott ült ő varrásával leg többet, Mamám pedig kis ima könyvével a czukor rózsa alat kis széken vagy a baraczk, az ebecki alma fácskák alat oly jól eset néha oda men-