Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)
Pongrácz Miklósné Clementis Erzsébet (1831 -1916): Napló
halva vagy örökre, vagy ha Istenem ugy akarja, még fel fog ébredni, ujjá teremve egy jobb élet koránnyán. - De már nagyon is el tértem a tárgytól, a menyasszonyrúl még semmit se írtam, mely nagyon jól nézett ki fehér ruhába zöld koszorúval fején hosszú fehér fátyollal és hogy még a költő szavait is hozzá mondjam - sötét búval arczain - / Egész reggelig a vendég sereg fiatalabb része zongora táncz és más játékokkal űzte unalmát, az idősbek pedig a jó Jankovics urasság szives hivássára a kastélyba mentek aludni ő vélek. Hétfőn reggel azután más nap a mikor kiszedhetőczhettünk, el indultunk ebeczk felé, mely Rózsának az Úr Istentűi rendelt lakássa leend. Csak Kálmán volt kéntelen visza menni Ságra mivel heti vásár volt épen. Szegény Plachy Lajosné néném maradt édesmamánk mellett. / Egésszen este volt midőn Ebeczkre értünk. A falubúi ot is meg voltak híva Turcsányiék és Plachyék. A Nászsereg pedig ezekbűi ált az első kocsin ment Murányi Gejza vele Pajorné és Plachy Mari. 2. kocsin Miklósné Rózsa és Jani. 3dikon Janka én és Plachi Örzsi. Kálmán testvérje is volt a lakodalmon, de ő is haza ment Gyarmatra. Még több kocsikon azután Soma Miklós, Egri Gyula / s már nem is emlékszem kik mentek. Ebeczkre egészszen át fázva értünk. Jól el voltak készülve a háziak a Násznép elfogadássára. Nem volt olly sok édesség, mint Szécsénkén de nagyon becsöletessen volt minden. Ott háltunk ezután másnap minyájan szét mentünk. Rózsát ot hagytuk a jó Isten oltalmába ajánlva, egyedül uj helyzetivel. Azután következő 1858dik február utolsó napján, szombat és vasárnap éjfelén születet az én fiam Sándor. Szegény / Zsigánk már kedden el jött nagy örömmel látni az újon születet kis rokont, és azután it mulatássa alatt szegényt nagyon ki pirongattuk Rózsával is. Akkor ugyan meg érdemiette, de már azólta sokszor fájó szívvel gondoltam oda vissza, mer akkor utolszor volt itt. Nagyon kis időre el ment Pestre s azólta nem láttuk többe. A hogy be ált vagy öt levelét olvastam, az utolsót Linzbűl írta, meg elégedve irt. De azolta halgát. Rég nem voltam a szécsénkeiekkel, nem tudom volt e már ő is csatába. / Mert most ismét nagy háború volt a franczia és Szardínia kezet fogva harczolt Ausztria ellen, most békét köttek egy mással, Olasz országon meg osztozva. Ismét egy nevezetes szomorú körülményt jegyzek fel, mely Rokonink körében, kedves jó el felejthetetlen Kalmár Zsuzsanna Nénémet el rabolta 1859 évben Január második hajnalán vég elgyengülés és kimerültség következtében a jobb életre szenderült. Meg hidegült tetemei a boldogúltnak Január 4dikén tétettek örök nyugalomra a nyéki sír kertbe. / Nyugodja békében örök álmait, sírja fölött most a nyár boríttya zöld szőnyegét, melyett a forró nap hevétül néhány akáczfa lombjai védenek. Még koporsóba nem tették, a kerti házba volt kiterítve a
