Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)
Pongrácz Miklósné Clementis Erzsébet (1831 -1916): Napló
Csötörtök . 11 Nov 1852. Reggel el ment Miklós Arióba, Czakó Jóska szekerén, s csak szombaton délre jött elé. Minyájan csudálkoztunk hol lehet oly soká én már sirtam is hogy semmit se szólt nekem, hogy más ügybe is megy, neheztelve fogadtam őket, mer Szentmártonba volt a bucsun / de nagyon fogatkozot hogy el menetelekor eszébe se volt oda menni de Apátfalvára ment (az iránt a fene vágás iránt), a mely miat alkalmasint haragudni is fog Laszkári úr, a szeminárium tisztyeitül a juhok számára bérlettek ki egy vágást it. S uttyában azután Sz. Mártonba is el ment a kántorhoz, Zsitnyjánszky is ott ir most. Én azért is boszankodtam hogy mingyár három napi fuvar / s Apátfalván egész éjjel kártyáztak. Miklós, amint mongya egy tallért veszitet. Mélyen vagyunk merülve az adóságba még is semmit se kimélli a pénzt. Csak az Úr Isten nagy kegyelme hozhat tisztába bennünket. A jövőre gondolni se merek, mer nem elég Laszkárinak, de Turai Jóskának is ötven forintal s a bacsónak is tartozunk. A zsidónak pedig a ki nagy czigány hitelbe adta oda Miklós a mustra juhokat, / a ki meg bukó félbe is van. Attul félek hogy azok is a mi nyakunkra vesznek azaz az árokat majd nekünk kell le tenni. Sokszor ollyan bus érzések fognak el ha mind ezt el gondolom. Miklós ha láttya hogy szomorú vagyok mingyár kérdezi mi bajom, biztat ne búsúllyak hogy majd meg segít az Isten s biztató szavaira én is meg nyugszok, mer nagyon szeretem őtet. Azonban csak perczekre vagyok nyugodt, / mer az Atyánk is mindég ijeszt hogy mink innen soha jó véggel nem megyünk ki, az Úr Isten legyen velünk. A turai Jóskátúl kölcsön vett ötven forinton két sertést vett Miklós Egerbe soványan, most a makra adtuk, már jó híznak, ha az Úr Isten adna szerencsét el adnánk, de mindég búsulok azokon is hogy vagy el lopják, vagy egyéb bajok történik. 7 nov este el jöttek Bárdos Edvard Csomós Tamással, vacsora után haza mentek. / 14 nov vasárna p Reggel el mentünk Ománba Guldinyiékhoz Miklós, én is, Mariskát is el vittük. Nagyon jó viselte magát, soha se sirt az uton is mindég aludt. Csötörtökön 18 nov 1852. Ebédre el jöt Guldinyi koma, Bárdos Edvard és Potenkin, holnap Erzsébet név napomra hita őket Miklóskám. Este előt jó későn haza ment Guldinyi Potenkinnel, Edvardnak pedig / kalapját el dugta az Atyánk, s igy kéntelenitet it maradni. Épen vacsorálni akartunk, el jöt Keviczkyné, nagy részeg (?) sokat nevettünk rajta it is hált. Edvard pedig valamikor kilencz órákkor éjszaka haza ment Déry Jankóval. El is felejtettem fel írni hogy már hála Istenemnek, mind a két mellyemre szoptathatok. Már most el veszi a lyánka, de 24dik augusztusiul miolta fájni kezdet soha se szopot belüle I4dik október tájig. / Név napomkor min-
