Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

Margócsy József (1837-1917) versgyűjteménye - Dalok

Oh az égnek fellegével A' vad éjszak vad szelével Délre sóhajt a' kebel. 'S ott talán már a' lány szíve Hű szívemnek rég nem híve Mást vidámít, mást ölel. Bútsúvétel Jövök hogy egyszer meg láthassalak, Ki tsak nevetve néztél kínaimra. 'S mindég siket valál fohászaimra 'S viszonti lángra nem gyújthattalak. Bútsút vészek most tőled, szép alak. Tekints résztvéve bús siralmaimra Nap fény terűi azonnal bánátimra 'S botsásd meg drága! - hogy imádtalak. így szólék át ölelve térdeit. Meg döbben ő, mélyen sóhajt 's híjába Igyekszik eltitkolni könyeit. Ell lágyultan zár végre hív karjába 'S a' leg szebb pásztorórává lészen Az ellválasz melly Istenné tészen. Dall Ég a'gunyhó, ropog a' nád, Be szeretnem én a barnát. Míg a' szőke lejánt szerettem, A barnát tsak meg nevettettem. Úgy vágyom most a szőkére, Mind a szőlő szemetskére, De még inkább a barnára Mind a bor ízű almára. Erdő, erdő! de magas vagy! Tőlem kedves de mesze vagy! Ha az erdőt levághatnám Az én rózsám megláthatnám. Majd ell jön ő valahára