Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

Margócsy József (1837-1917) versgyűjteménye - Dalok

Harczdíj fejébe kéri Szép Délibábot ő. És szíve Délibábnak Gyorsan dobog vala, Olly kínos édesen fáj A szónak hallata; A fájó édes érzet Titkos szerelme volt, Melly olthatatlan lánggal Szép Csörsz feléhajolt. De Rádnak Csörsz beszédén Szörnyen tört a feje; Meg most nem volt tanácsos, Hogy vétsen ellene. És bár eszében sem volt Od'adni a leányát - Mert készült birtokából Kitolni Csörsz királyt Gondolkodott, - vad arcza Villámokat lövelt, Míg fortélyos fejével Végtére így felelt: „Nem bánom, Csörsz, leányom Legyen menyaszonyod, De bírni őt, Hadúrra Mondom, csak úgy fogod: Ha - jól figyelj - Tiszádnak Víz mosta partira, Mellyen jövel, az úton, Vizén viszed haza, Hatalmat emlegetél, Láttasd meg, jó vitéz! És Rád édes leányát Karodba tenni kész." Szép Csörsz király megértvén E nagy határozatott, Népével tűz helyére Sietve távozót. Hó színű harczi mén futt Szép Csörsz király alatt, S ott termet a Tiszánál, Miként a gondolat; Arczára gyors utában Langy szelletár omolt S a szellő Délibábnak Meleg fohásza volt.