Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

Margócsy József (1837-1917) versgyűjteménye - Dalok

Zokoghat még egy versecskét Belőlem a' fájdalom Ejthetek meg egy könyecskét Utánad szép angyalom Szerettelek rózsám nagyon Subám dunám dánom De már annak vége vagyon Subám dunám dánom... *** Isten! kit nem lát a' földi szem, Csak műveidben sejt 'csodál. Meny, föld, tenger 's a' csillaghon Szavadra lett, szavadra áll. Rózsa színű arczczal a' nap Téged dicsér, téged köszönt, Harmat gyöngyöt a' légvilág Szentséged zsámolyára önt. És itt alant e' porhazán Hegy, völgy, csalit 's zengő berek, 'S mi, nagy kezed remekjei, Porok, de mégis emberek Rebegjük szent érzelmekben: „Atyánk! ki vagy a' menyekben." Felhők megett áll trónusod De láng szerelmed itt is ég, Oh! érzi azt por, fű, virág! Oh! érzi minden földiség! A hely, hol a' hajnal kele, Isten, szerelmednek jele. Az ősz hegyek barlangiba Belát dicső tekinteted. 'S azt, mint szívünk kis kamráját Lakhelyedúl szentelheted. Minden hatalmadtól ered „Szenteltessék meg nagy neved"!