Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

Margócsy József (1837-1917) versgyűjteménye - Dalok

Búza közé száll a dalos pacsirta, Hogyha magát már oda fenn kisírta. Búzavirág, búzakalász árnyába Reá akad megsiratott párjára. Én is szállok... a' lelkem száll dalolva, De leszálni nem szállhatok sehova. Nem fogad be hova szálnom kellene Buzavirágszemü kislány kebele. Hogyha szentelsz egy pár Könyet emiekemnek, Akkor barna kislány Az isten áldjon meg. De hogyha érettem Egy csép könyed sincsen, Akkor... hát akkor is Áldjon meg az isten Mind a' három isten. Matra hegye vadvirágos tövénél Halvány színű őszi rozsát szedek én De széttéptem mert nincs kinek odadjam Az én pici kis szeretőm meszi van. Egyszer mennék messze, messze Másszor itt maradnék... Egyszer oly jo 's szép az élet Másszor pedig rablét. Nem vagy többé barna kis lány Azt se tudom hogy híjjalak... Rózsámnak, meg violámnak Már ezután nem mondalak. Más rózsája, violája, Boldogsága vagy már, látom Nekem pedig nem egyebem Csupán boldogtalanságom.