Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

Margócsy József (1837-1917) versgyűjteménye - Dalok

Ne szólj többet vérem barátom Éltem a' hazámért elszánom, Itt a' kezem most írjanak be, Fegyvert ide, hadd menjek tűzbe. Dana Adjon isten a' Magyarnak jó napot A kit a' sors oly sokáig vert, csapott, Adjon isten a' magyarnak a' mi kell A' jót a' mit csak birni óhajt a kebel. Adjon isten a' Magyarnak dús hazát Dús hazában csendes béke sátorát, Béke sátorán szabad föld birtokot, A szabad földhöz, hú hölgyet, egy jogot. Adjon isten a' Magyarnak szép jövőt, Jó egészséget szerencsés ép erőt, Ép erőhöz hően összefort szívet Viszalkodhatott már eddig eleget. Adjon isten a' Magyarnak víg kebelt Hír, dicsőséget, hatalmat és hitet A Magyar szó, a' magyarnak jó néve Szerte széjjel e világot lengjebe. Dana Be van az én szűröm ujja kötve Édes rózsám ne kotorázz benne Az egyikben acél, kova tapló A másikban soha sem volt bankó Ha megunom magam a' pusztába Kapom magam, megyek a csárdába; Parancsolom a' korcsmárosnénak, Hogy hozzon bort, a borivójának. Azért mondják sokan az irigyek: Ihatom bort, mert lopok eleget. Kurv' az anya, - azt felelem vissza Hogy van annak, a' ki meg nem issza. (Erdélyi János gyűjteményében)