Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)
Margócsy József (1837-1917) versgyűjteménye - Dalok
A' magyarnak nincsen többé hazája, Elbujdosott ő már a' nagy világba; A temetés roppant volt és nagyszerű, Százezernél több volt ott a' kesergő Mi, kik híven harczoltunk a' hazáért; És halni készek voltunk az igazért, Fegyverünket letettük a Muszkának És engedtünk Görgey parancsának A' nap épen akkoron alkonyodott És az egész sík Magyar föld vérben volt Mintha sirt volna az isten maga is Hogy nem lesz már a' földön egy magyar is. És te még is jóságos Isten nézted És a hazát eltemetni engedted Egy mély sírba honnan nincs feltámadás Te is pajtás magadnak egy olyat ás. Nem, nem, nem, nem, nem marad így örökre Nem hagyel az a' jó isten kegyelme Kell jőni egy reményt termő tavasznak Mely jobb jövőt 's éltet ád a' Magyarnak. Dana Búsul a' Magyar hona állapotján Mert K. Lajos nincsen a' kormányon Kesereg a' jobbágy és az egész ország Zokogva kiáltja oda a szabadság. Századok óta jobb létért csatáztunk Hazánkfiaiért vérünket adóztuk Jó magyar király a' hűségért jutalmazz Szolgaság kötél, díjad ha nem futhatsz. A büszke sasnak szárnyait elvágtuk A német császárt nagyba futni láttuk Hanem a' legyőzött muszka fajhoz fordult Háromszáz ezerét segítségül koldult.
