Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

Margócsy József (1837-1917) versgyűjteménye - Dalok

Szomorút húz, az angyalát! Mintha anyád halva látnád, Epe legyen a gyantádba. Hopp. Ki a legény a' csárdába. Húzz rá czigány az angyalát Mintha nagy apád siratnád Epe legyen a gyantádba. Hopp. stb. Míg a' tóba halak laknak Addig rózsám el nem hagylak Abba pedig mindég laknak, Hopp. És így rózsám el nem hagylak. Dana Szikla kőre hajtom árva fejemet Ott hulajtok érted sűrű könnyeket, Szikla kőre metszem fel kedves neved Kedves rózsám eine felejts engemet. Életemben nem szerettem csak egyet De a' hűtlen már nem szeret engemet Sírva kértem hogy szeressen engemet De azt mondta hogy az többé nem lehet. Ki szürkült már a' remény nap sugara Meglátom a' rózsámat nem sokára Tul a síron, tul a síron meglátlak Isten hozzád most utadra bocsátlak. Dana Lágy a' kenyér pirítani nem lehet Kicsiny a lány férjhez adni nem lehet Meg kell előbb tudakolni a' lánytól Megcsókolja e a legényt magától (K. Csapó Dániel gyűjteményében is)