Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

Bevezetés

ségre számított, egymás közötti s nem nyilvános, nem sajtóban terjesztett megjelenítésre alapozott, őrizte még a verskultúra énekelt típusát, a prózairodalom „felolvasott" jellegét, s az adott kis közösség határait nem is akarta, semmilyen szempontból, meghaladni. Az irodalmi megnyilatkozás itt szerves része volt a természetesen zárt, de zártságában homogén ízlést és műveltséget képviselő társasági életnek de e zártságból nem is kívánt kilépni, s nem kívánt általánosabb, magasabb társadalmi vagy nemzeti szintre emelkedni: megelégedett azzal, ha az irodalom befogadói egymás között versek segítségével beszélgettek, csekély és nagy jelentőségű dolgokról, „irodalmilag". E dokumentumok valószínűleg e kultúrának utolsó időszakát képviselik: a hagyományos társadalmi kereteknek radikális felbomlása a 19. század végén, a városiasodás felgyorsulása, az értelmiségi élet erőteljes elkülönülése, a sajtó eltömegesedése, az iskoláztatás mindenkire kiterjedő kötelező volta, az iskolai tananyag állami központosítása, s még sok más társadalmi jelenség együttesen hatottak oda, hogy az ilytípusú művelődés vagy teljesen elenyészett, vagy pedig anakronisztikussá és provinciálissá vált. Ám abban az időben, mikor e kéziratok keletkeztek, e kultúra még eleven volt, s igen széles körre terjedt ki; talán ennek is köszönhető e szövegeknek - minden gyarlóságuk ellenére is érezhető - naiv bája és szépsége. A szövegek közlése során a lehető legnagyobb hűségre törekedtem: a naplóból, a gyűjteményekből nem hagytam ki semmit, a gyűjtemények sorrendjét nem változtattam meg, a szövegek helyesírását akkor is megtartottam, ha nyilvánvalóan elírással találkoztam. A Pongrácz-gyűjtemény igen sok kéz írását őrzi - a helyesírási különbözőségeket itt is megőriztem. A Clementis családnév néhol Klementis alakban van írva; saját szövegemben a gyakoribb C betűs formát használtam. Néhány helyen a kézírást nem tudtam elolvasni, vagy olvasatom csak bizonytalanul sikerült: ilyenkor a szó után zárójeles kérdőjelet (?) tettem. A nyilvánvalóan utólagosan betoldott szövegrészeket a maguk helyén hagytam; a betoldás alkalma többé-kevésbé így is kiviláglik. A szövegekhez részletes lábjegyzeteket nem írtam: egyes versek szerzőjét sikerült azonosítanom, néhány korabeli dalgyűjteményt is megpróbáltam, mint lehetséges forrást feltüntetni (csak 1850 előtti kiadványokat idéznék; ezek: Énekes Gyűjtemény ártatlan mulatságra, az érzékeny szíveknek kedvekért. Vác, 1823.; Régibb és újabb részint érzékeny, részint víg, többnyire eredeti dalok gyűjteménye. Sárospatak, 1826.,