Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

A Pongrácz-versgyűjtemény

A kelő nap első sugáriból Tesz homlokára arany koronát. S a lemenő palástul adja Rá vég sugarainak biborát. Haén hegy volnék! itt elbújva kel Áttengenem homályos éltemet A szomszédig sem láthatok, s a Szomszédból sem láthatnak engemet. Ha én völgy volnék! (sóhajtott a hegy) Haén völgyvolnék! Óh milyen rideg Ez a magasság, e dicsőség, A melyet tőlem úgy irigy lenek. Engem talál az első nap sugár És az utolsó is rajtam ragyog, És mégis mindig olyan puszta És mégis mindig oly hideg vagyok. Pilangó, harmat, csalogány, virág... Hiába hívom egyik sem szeret, S mi oda len enyelgő szellő Az idefen csatázó fergeteg. Haén völgy volnék! élnék ott alant, A nagy világtól mélyen rejtve el, A cserélgetném a boldogságot A szép tavasz kedves szülöttivei! P. M. Petőfitől (Petőfi Sándor: A völgy s a hegy) Sóhajtás Múltam ban nincs öröm. Jövőm ben nincs remény. Hanyatló szép hazám, Miattad vérzem én.