Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

A Pongrácz-versgyűjtemény

Óh hatalmas a költő szerelme És merész miként a bérezi sas Túl szárnyallya az egész világot S röptének még az ég sem magas! Ám de ott közel a nap sugárhoz Oly forró oly tikkasztó a lég... Csoda-é ha a szegény szerelmes, Ön szerelme lángjától el ég? Mély a költő keble mint a tenger Benne rejtet kincs az érzemény Nincs oly kincs tár az egész világon Mint a tenger titkos fenekén! Ám de gyakran háborog a tenger És reá vészt hoz a szenvedély. Szenvedély a szélvész mely dalában Annyi érzést fájdalmat beszél. Tudod mi az esti szél keserve? Tudod mi a lenge déli báb? Tudod-e mi a világ futássá:? Mi a nyíló s hervadó virág? A haragvó ég szelíd szivárvány Fény és árnyék mind ez mit jelent? Hogy hatalmas a költő szerelme S át érezni másnak nem lehet!... S érezzétek tízen, százan ezren; Szenvedjetek mind meg annyian A mit öszvessen át erezetek A költőben eggyesítve van... Csoda-e hát ha e tört kebelben Föl jajdúl olykor az érzemény?... Ah mért bírok én illyen kebellel, Ah költőnek mért születtem én?... Győrfi Gyula (Győrffy Gyula, 1835-1885) Derű vált fel borút Telet tavasz követ S virágtalan tavaszt Kébzelni nem lehet.