Margócsy István: „…Vedd szívessen csekély iratomat…”. Irodalom családi használatra. Margócsy József 85. születésnapjára. - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 31. (Nyíregyháza, 2004)

A Pongrácz-versgyűjtemény

Hegyen Ülök Hegyen ülök, búsan nézek le róla Mint a boglya tetejéről a gólya. Len a völgyben lassú patak tévedez, Az én fáradt életemnek képe ez. El fárasztót engemet a szenvedés De sok búm volt örömem meg be kevés! Bánatomból egy nagy árvíz lehetne Örömem kis sziget lenne csak benne. Fen a hegyen len a völgyben zúg a szél Közelget az időjárás ősz felé; Ősszel szép csak a természet én nekem a haldokló természetet szeretem Tarka madár nem fütyüréz az ágon Sárga piroslevel csörög a fákon innen onnan le hul a fák levele bár csak én is le hullanék ő vele. Holtom után vájjon mi lesz belőlem Vad fa lenni szeretnék az erdőben Ott lenne az én számomra jó tanya Egész világ engem ott nem bántana Szeretném ha vad fa lennék erdőben Még inkább ha tűz vész lenne belőlem El égetném ezt az egész világot Mely engemet mind öröké csak bántót. Petőfy (Petőfi Sándor: Hegyen ülök) Hogy van hogy azt a sok gaz embert Hogy van hogy azt a sok gaz embert Egytől eggyig föl nem kötik Tán csak azért hogy annyi fája Nincs a világnak hogy reája Akasztathatnék mindenik.