Balogh István: II. Rákóczi Ferenc Szabolcs és Szatmár vármegyékben 1703. július – október - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 30. (Nyíregyháza, 2003)

A Rákóczi-szabadságharc kezdete Szabolcs és Szatmár vármegyében (1703. május - október)

végrehajtója lett. A háború ideje alatt a terület teljesen katonai igazgatás alatt állott. A felsőmagyarországi, Kassán székelő bizottság (subdelegata commissio) vezető tábornoka, Octavius comes a Nigrelli szinte hetenként küldte rendeleteit a vármegye nemességét képviselő közgyűléshez (congregatio generális), amely azt tudomásul vette, kihirdette. A végrehajtás ellenőrzését a vármegye főhadbiztosa végezte. Az intézkedések nagyobb részét a vármegyét terhelő élelem, abrak és adó behajtása jelentette, nem ritkán katonai karhatalom igénybevételével. Szabolcs vármegyének ezekből az évekből hiánytalanul megmaradt jegyzőkönyve bejegyzéseinek nagyobb részét a kivetések és behajtások iránt tett intézkedései adják. I. Lipótnak 1702 végén Bécsben kelt parancsa szerint az országban nyolc huszár és négy (hajdú) gyalogezred toborzását kellett országszerte megkezdeni a kitörőben levő spanyol örökösödési háború miatt. Szabolcs megye 1702. december 18-án kapta meg a parancsot, hogy az újonnan felállított Ebergényi-ezred 144 főnyi újonc századát szállásolja el. A megye két járásában (a megye ekkor négy járásból állott) egy-egy faluban a tisztek szálláshelyén hat-hét, a többi faluban két-három-négy katona volt beszállásolva. A katonai toborzók között elvegyülve ott voltak Rákóczi megbízottai is. Esze Tamás és Kis Albert (később mindkettő a fejedelem ezeres kapitánya lett) császári toborzóként titokban neki gyűjtötte az újoncokat. A toborzottak közül már 1703 elején sokan megszöktek. Ilyen szökevény katona volt Ocskay László is, a fejedelem későbbi brigadérosa, aki az Ebergényi-ezredből szökött meg.

3 Amint az évszázadok alatt kialakult gyakorlat megszokott rendje előírta, a vármegye tisztségviselői az új év első napján „elbúcsúztak", azaz tisztükről lemondtak. Ez a rend megmaradt 1703 elején is, a búcsúzó gyűlésen a vármegye két (első és másod) alispánja, jegyzője (hites nótárius), az adószedő, a négy szolgabíró jelentette be lemondását. A gyűlésen meghallgatták Krucsay Márton alispánt, aki Kassáról hazatért és a megye utasítása szerint végzetteket szóban előadta.

4 Feltehető, hogy az évente esedékes tisztújítás előkészítéséről is szó esett. A század végén már általános rendként kialakult, hogy a tisztújító közgyűlés (congregatio restauratoria) a főispánjelenlétében és elnöklete alatt tartotta ülését. Szabolcs vármegye főispánja, gróf Zichy Péter ez idő szerint zempléni birtokán, Varannón vagy Homonnán lakott. A közgyűlés február 5-én Varannóra küldte két megbízottját a tisztújítás végett, de a főispán csak február 26-án válaszolt. Az első követküldés után a szóbeli jelentést felolvasták ugyan a közgyűlésben, de a megismételt követküldés után is csak azt közölte a közgyűléssel, hogy a követekkel szóban megbeszélte a dolgot, és annak „nevemmel mondandó teljes hitelt adni méltóztassanak". Utasítása szerint, a tisztújítás ez évben elmarad, a korábban megválasztott tisztek hivatalaikban megmaradnak.

5 3 A beszállásolásra Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár (SZSZBML), IV. A. l/a Szabolcs vármegye nemesi közgyűlése iratai, Jegyzőkönyvek. 1702. december 18. Protocollum (Prot.) 17. folio (fol.) 239.-Esze, 1951. 4243. p. - Az Ebergényi-ezred újoncai ellátására 1703 folyamán a föhadbiztos szerint 9798 forintot kellett volna fizetni. A jegyző utalvány határa irott feljegyzése szerint október 31-én tárgyalta a közgyűlés, amikor az ezred már úton volt Buda felé és a vármegye felesküdött Rákóczi hűségére. IV. A. 1/b. Szabolcs vármegye nemesi közgyűlése iratai, Igazgatási iratok. Kassa, 1703. július 3. Fac. 4. No 90. - A felkelés első napjaiban egy másik Bagosi nevű ezred is táborozott a megyében, ezt még június folyamán Szatmár és Várad őrségének megerősítésére parancsolták. Uo. 1703. június 3. Fasc. 4. No 93. 4 1703. január 31. Prot. 17. fol. 235. - A jegyzőkönyv ritkán részletezi az ilyen jelentések tartalmát, inkább csak a tett intézkedésekből lehet következtetni, hogy miről eshetett szó. Itt sincs szó arról, hogy a Kassán székelő subdelegata commissio (a bécsi Kancelláriát képviselő alárendelt bizottság) vezetője Felső-Magyarország egyik vármegyéje (Szabolcs és Szatmár megyék odatartoztak) alispánjával miről tárgyalt. 5 1703. február 9. Prot. 17. fol. 240-241.; február 26. Fasc. 4. No 34.; március 28. Fasc. 4. No 32.