Balogh István: II. Rákóczi Ferenc Szabolcs és Szatmár vármegyékben 1703. július – október - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 30. (Nyíregyháza, 2003)

Függelék - 6. II. Rákóczi Ferenc naményi pátense. Vásárosnamény, 1703. július 18.

Vásárosnamény, 1703. július 18. A naményi pátens. II. Rákóczi Ferenc felhívása Szabolcs vármegye minden rendű lakosához a felkelés fegyveres támogatására. Magyar Országos Levéltár, Rákóczi szabadságharc levéltára. G 19. Pátensek (II. 3. e.) 1703. július 18. Mi, fejedelem Felsővadászi Rákóczi Ferenc, nemes Sáros vármegyének örökös főispánja adjuk tudtára mindeneknek ezen megnyomorodott Magyarországban, nevezet szerint nemes Szabolcs vármegyében lakozó egyházi, világi, úri, nemes és fegyverviselő vagy viselhető, egyszóval minden rendű embereknek. Hogy Isten ő Szent Fölsége ezen régi, édes hazában, régi szabadságunknak és törvényes igazságunknak fölszabadítására, és az elviselhetetlen, törvénytelen, kegyetlen iga kivetésére, fegyverekkel törvénytelenül, keserű és bujdosásra üzettetett sorsunk után már nem csak édes Magyarországunknak határára, de már ezen Nemes Szabolcs vármegyében szerencsésen behozván, akarjuk ezen fegyverviselésünknek okát minden rendeknek ezen Nemes Szabolcs vármegyében nyitott pátensünkkel világosítanunk és bizonyossá tennünk. Hogy egyedül hazafiúságunktól viseltetvén, megnyomorodott hazánknak keserves, törvénytelen szenvedését és az idegen nemzettől törvényeink, diplomáinknak, igazságunknak ottan való sanyargatásit érezvén, szánakozó szívvel, minden privátumok ambíciói /magánérdek keresése/ nélkül vettük kezünkre most ügyét nemzetünknek. Amikor e kiszaladásunknak oly bizonyos alkalmatosságit láttuk, hogy ha most nem, soha többször hazánk szabadulását nem remélhetni... Kihez képest minden egyházi, világi, úri, nemesi és fegyverviselő, egyszóval Nemes Szabolcs vármegyének minden rendű lakosit ezen pátens írásunkkal intjük, sőt hazafiúságukra, nemesi szabadságuknak szeretetére kényszerítjük. Hogy valaki nemesi szabadságunknak ily törvénytelen és számiálhatatlan sértődésére, és idegen nemzetnek zaklatásit, kegyetlen regnálását (a ki mindnyájunkkal köz) magyar igaz vérből régi magyar, szabadulását szereti, óhajtja, harmad napok alatt ezen pátensünknek publikáltatásától fogva táborunkba bejelentse magát oly formában, hogy valaki fegyverviselő avagy viselhető, jó és tőle kitelhető hadakozó alkalmatossággal magát előttünk bemutassa, hogy a közügyet kész fegyverrel viseljük. Akik pedig nemes uraimék között nem volnának az táborozásra alkalmatosak, nem kívánjuk azzal terhelni személyekben, de hazánkhoz való hívségektől, hogy tudományt tegyenek, megjelenésükkel szükséges. Valaki pedig ezen édes hazánknak, szabadságunknak helyére állítására indult fegyverünkkel titkon vagy nyilván magukat ellene vetik, vagy a közügyek előmozdításától magukat elvonják, azok inquam patriae libertatis legumque proditores et hostes /mint a haza szabadságának és törvényeinek árulói és ellenségei/ úgy mint magyar hazánknak, törvényünknek és szabadságunknak nyilvánvaló ellenségi fognak tartatni, és ha az fegyvernek, tűznek, vasnak keménységét magukban, jószágukon érzik, maguk hazafiságtalanságuknak, németes pártosságuknak tulajdonítsák, kit semmiképpen el nem kerülnek. Költ Naményban levő táborunkban 18 July 1703. /1703. július 18-án./ Franciscus Rákóczy /Rákóczi Ferenc/