Balogh István: II. Rákóczi Ferenc Szabolcs és Szatmár vármegyékben 1703. július – október - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 30. (Nyíregyháza, 2003)

A Rákóczi-szabadságharc kezdete Szabolcs és Szatmár vármegyében (1703. május - október)

A salétrom főzés inspektorának Klára Andrást állította. A megye kötelessége volt a főzéshez /re 200 szekér fát odaszállítani. Tokaj elfoglalása után a fejedelem a mellette lévő hadakkal Miskolc környékére húzódott téli szállásra. Onnan tartotta szemmel a Felvidéken levő császári csapatok mozgását. A szabadságharc évei alatt többé nem tartózkodott a Tiszántúlon. Szabolcs és Szatmár megyék a többi tiszaháti megyével együtt a kuruc hadsereg ellátó területének számítottak. Kivéve a szatmári várat ostromzár alatt tartó kuruc sereget, nagyobb hadmozdulat már nem volt ezen a tájon. Glöckelsberg tábornok 1705. január elsején szabad elvonulás feltétele mellett feladta a várat és a megmaradt várőrséggel Erdélybe vonult, néhány száz gyalogos és négyszáz lovas ment vele. 7. Tokaj vára A szabadságharc utolsó évében, 1711 elején a maradék erők ide vonultak vissza a fejedelem Lengyelországba való távozása előtt. 1711. január 30-án még szemlét tartott Kisvárda mellett. A szemle után Vajára ment, ahol Pálffy János császári tábornokkal találkozott. A fegyverszünet meghosszabbításáról tárgyalt vele és tájékozódott a béke feltételei felől. A fegyverszünet lejárta előtt egy nappal, február 21-én felhatalmazta Károlyi Sándort a béketárgyalások további folytatására. A császári hadsereg lassú ütemben mind kisebb területre szorította vissza a maradék felkelő sereget. A tárgyalások egész télen - nagyon kemény volt 1710-1711 tele - és egész tavasszal folytak fegyveres összeütközés nélkül. A békeszerződést május elsején írták alá Károlyban. A két megye tehát egyaránt színtere volt a szabadságharc első és utolsó felvonásának. Tokaj, 1703. november 28. Fasc. 4. No 117.