Pro memoria. Nyíregyházi összeírások 1752–1850 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 29. (Nyíregyháza, 2003)

Nyíregyháza társadalma az újratelepítés utáni évszázadban

együtt véve őket, eo aquisitumok, és ezek egész város birtokának válts ágai is a polgárok által közösen tétetvén, az innen eredő fizetésbeli terhet is közösen, és pedig egyik a másikának kezessége alatt, in solidum lett lekötelezés mellett viselik, és így az egész határbeli birtok is közössé válván, a fekvő javaknak váltságbeli árukra nézve a polgároknak idegenek előtt kétségbe nem hozható elsőségük vagyon. " A lakosokat nemcsak a gazdálkodást lehetővé tevő föld vásárlásától tiltották el, hanem a piacképes állattenyésztés lehetőségeiből is kizárták, ugyanis a bérelt pusztákon elsősorban a polgárok állatai legelhettek. Az válhatott a város polgárává és lakosává, akit írásbeli kérvénye, a bemutatott hiteles bizonyságlevelek és a városiak ajánlása alapján a választott közönség arra méltónak tartott.

41 Azt látták szívesen, aki olyan írást tudott mutatni, amellyel igazolta, hogy olyan tudománnyal és mesterséggel bír, amely a városban még nincs, vagy többre van szükség. Fontos volt, hogy a jelentkező jó erkölcsű és a becsületes magaviseletű legyen. Ennek bizonyítására a felvétel előtt kötelező volt itt tölteni három próbaévet. A mérsékeltebb díj mellett bevett lakók letelepedésében sokszor a bírák döntöttek. 1830-ban azonban megszigorították felvételüket és az ő kérvényüket is a választott közönség elé utalták.

42 A felvételi taksát lehetőleg egy összegben kellett befizetni, a pénz egy része jótékony célokat szolgált. A fizetésétől ritka esetben tekintettek el. Ilyen kivétel volt Tajnel Sámuel rézöntő esete, akit 1833-ban a városi jegyzőként dolgozó szépapjának érdemeire való tekintettel vettek fel taksa nélkül a polgárok közé 43 A mesterlegények bevételére külön figyelmet fordítottak, mert sokan akartak közülük végleg itt maradni. Az elöljárók a mesterek helyes arányára, a közrendre és a helybeliek érdekvédelmére akartak felügyelni akkor, amikor 1806 májusában a következő határozatot hozták: „hogy hanemha ezen városnak még valami nem, vagy kevés számmal lévő mesteremberre volna szembetűnő s azonnal való szüksége, ezentúl jövendőben ezen hozott végzés megszabott s alább írt hirdetése után csak a mostani lakosoknak gyermekeik (kitanulván illendően mesterségeiket s megtévén kiszabott kötelességeiket) fognának kézi mesterségek folytatása végett törvényes lakosoknak bevétetni. " 44 A mesterlegények bevételéről csak akkor döntöttek, ha a legény hitelt érdemlően igazolta a vándorlásátjózan magaviseletéről és mesterségérő! korábbi lakhelyének magistratusa és a céhe írásban kezeskedett, itt letöltötte a 3 próbaévet, mesterségének folytatását ígérte és lefizette a kirótt taksát. Az elöljáróságnak meg kellett találni annak is a módját, hogy a „titkos bécsúszások'\ vagyis beházasodás révén lakossá válókat felügyelje. Ezért kérték meg a papokat, hogy a házasságkötés előtti kihirdetésekről értesítsék az elöljárókat, hogy az idegenből jött vőlegényeket ellenőrizni tudják.

45 41 Befogadták az idegeneket, kivéve a zsidókat, akiknek az 1840-es évekig rövid idejű itt tartózkodását is a bírák írásbeli engedélyéhez kötötték. 42 SZSZBML, V. A. 101. 4/4. No. 2334. 1830. 43 SZSZBML, V. A. 101. 5/5. No. 520. 1833. 44 SZSZBML, V. A. 102/a. 2/82. No. 4. 1816. 45 Uo. No. 5. 1816.