Pro memoria. Nyíregyházi összeírások 1752–1850 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 29. (Nyíregyháza, 2003)
Nyíregyháza társadalma az újratelepítés utáni évszázadban
A lakosság ellátásában a vásárok és a szombati hetipiac mellett jelentős szerepe volt a boltnak, ahol főként a gazdálkodáshoz szükséges vaseszközöket, sót, illetve egyéb, a mindennapi élethez szükséges, a parasztháztartásban elő nem állítható cikkeket árusították. Bár a telepítési szerződésben a földesurak biztosították az új közösséget arról, hogy sem zsidó, sem görög nem települ közéjük, az 1760-as évekig a bolt működtetéséhez szükség volt a tőkével és tapasztalattal bíró görög boltosra. 25 1754-ben ugyanis a földesuraktól több más haszonvétellel a boltot is bérbe vette a közösség, de kénytelen volt rögtön subárendába is adni Kereszt János görögnek. 26 1757-ben egy másik görög, Szűcs István kapott árulási engedélyt. Ő azonban 1766-ban egy kút miatt támadt vitáját követően megszökött, bolti portékáit is a felesége csempészte utána. 27 Ekkor vette bérbe a községtől három évre a boltot Reguly Sándor, a betelepülőkkel együtt érkezett korábbi szarvasi tanító, aki az újratelepült közösség első nótáriusa volt. Kölcsönt felvéve 1000 forint értékű árut hozott Bécsből, Pozsonyból, Pestről és 1767 őszéig háborítatlanul kereskedett. Ekkor azonban egy vaskereskedő érkezett Eperjesről a Dessewffy grófok ajánlásával, és zavarta az üzletét, hiszen nemcsak vaskészítményeket árult. 28 Ez idő tájt érkezett Rácz Demeter támogatásával Tokajból egy újabb görög kereskedő: Rády Demeter, majd itt árult Scholc Gusztáv, 1792-ben Berhardinyi Lajos és Gasch Lipót vasárus. 1802-ben a Dessewffy örökösök boltját egy újabb helybeli, nemes Dióssy Tamás vette árendába. Az 1800-as évek első harmadában vasárulással és vegyeskereskedéssel foglalkozott Posony György, Gasch Dávid, Titz Sámuel és Schmál Károly. A helybeli kereskedők száma tovább emelkedett, amikor az újonnan épített Koronában 12 boltja is lett a városnak. 1832-1835-ben a korábbiak mellett Mányik Péter, nemes Angyalossy Pál és Ferdlicska János üveges is bérelt boltot. „ Cipő nem kellett, azt csizmadiánál, cipésznél rendelték, ruhát, kalapot, sapkát, gubát, szűrt, ködmönt a mestereknél, vásznat az asszonyok szőttek maguknak, főzeléket stb. maguk termeltek, felsőruhának való anyagot a kékfestőnél szereztek be az asszonyok, lisztet a malomban őröltek... Szükség volt cérnára, gombra, kellett só, fűszerszám, ostor, kapa, kasza, fejkendő, szappan, néha: lakodalomkor vagy ha beteg volt a háznál egy kis kávé, cukor, élesztő, kellett bádogkanál, kés, fűrész, reszelő, szög, pipa, gyufa... Főképp felvidéki, leginkább szepességi kereskedők telepedtek meg, akik egyrészt, mert luteránusok voltak, de mert tótul beszéltek, könnyen elhelyezkedtek városunkban. A város fejlődése azonban ide vonzotta a jó szimatú kereskedőket. " 29 Az 1850-es népszámlálás szerint tizenhárom kereskedő élt a városban. Legtöbben vegyeskereskedéssel foglalkoztak. Schmál Károly és Titz Sámuel régi boltjai mellett 25 A zsidók betelepülését csak az 1840-es évektől engedték meg. 26 SZSZBML, IV. A. 1. Szabolcs vármegye nemesi közgyűlésének iratai, 1335-1848. Fasc. 55. No. 440. Ö. 304. 1754. 27 SZSZBML, V. A. 101/f. 37b/37b. 1757:9. 28 SZSZBML, V. A. 101/e. 37/37. 1767:3. 29 Hoffmann Mihály: Nyíregyháza kereskedelme. In: Nyíregyháza és Szabolcs vármegye községei. Szerk. Hűnek Emil. Bp., 1931. 134.
