Pro memoria. Nyíregyházi összeírások 1752–1850 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 29. (Nyíregyháza, 2003)

Nyíregyháza társadalma az újratelepítés utáni évszázadban

NYÍREGYHÁZA TÁRSADALMA AZ ÚJRATELEPÍTÉS UTÁNI ÉVSZÁZADBAN A XVIII. század közepétől Nyíregyháza páratlan fejlődésnek indult. Az 1750-es évektől gróf Károlyi Ferenc által újratelepített, majd a folyamatos bevándorlásnak is köszönhetően mind népesebbé, 1786-ban oppidummá váló település nemesekkel, kézművesekkel és értelmiségiekkel tarkított jobbágyközössége 1803-ban. majd 1824-ben a régióban egyetlenként megváltakozott földesuraitól és 1837-ben elnyerte a privilégiált mezővárosi címet. A település életében ez az új korszak akkor kezdődött, amikor területének osztatlan fele az ecsedi uradalom megvásárlásával 1748-ban Károlyi Ferenc tulajdonába került. A másik fél birtokosa Palocsayné Petheő Rozália volt. A nagy határához képest gyéren lakott faluban - ahol az elkeseredett korábbi tulajdonosok szerint „csak szél fújdogálta" az üres helyeket - 1752-ben a megyei conscriptorok közel 40 gazdát találtak, míg a földesúr részére készített összeírás szerint a Károlyi-részen 29 puszta telek között 31 gazda, valamint a görög katolikus pap, a tanító és az egyházi! élt, a Palocsaynéén pedig 8 gazdát neveztek meg és 22 lakott telket írtak össze a rajta lakók feltüntetése nélkül a 2 pusztatelken felül. Hogy valóban mennyi volt a lakatlan házhely, arról Rácz Demeter. Károlyi plenipotentionáriusa azt írta, hogy „apuszta lelkek számát nem tudhattam meg, mivel a házak keresztül-kasul vannak csinálva"} (A két összeírást lásd a forrásközlésben az 1. és 2. sz. alatt!) A családi birtoktesthez nem tartozó településrészekből a földesuraknak kevés jövedelme származott: a nagykárolyi pénztárba pl. 1752-ben a lakosság taksájával és a pusztaárendákkal együtt 495 rénes forint került.

2 Károlyi a bevétel növelésének érdekében megpróbálkozott a bérbeadással is - sikertelenül. Ekkor Rácz Demeternek ajánlotta ingyen, aki nem fogadta el, sőt gazdasági előnyeit ecsetelve azzal bíztatta a grófot, hogy „igenjó hely támadhat Isten kegyelméből belőle"} Károlyi végül úgy határozott, hogy más birtokaihoz hasonlóan itt is benépesíti a falut: „Mint más jószágaimba külső országbeli nemzettel, s azután hazánkból valókkal is azon jószágomat népesíteném, de ez homokos és erdőtlen volta miatt esztendőkig is űzött igyekezetem is sikertelen lévén. Történt azonban, hogy nemes Békés vármegye:, tudtomra szabad emberekből álló lakosok jelentették magukat pusztámnak megszállására, kiknek adtam utamban lévén reája engedelmet... "

4 Szabolcs vármegye hozzájárulásával Károlyi 1753. május 16-án telepítési pátenst adott ki, amelyben az ide települőknek a széles határban elegendő földet, szabad éveket, 1 Magyar Országos Levéltár Károlyi család levéltára ( a továbbiakban OL Kit.) FM. Sub. Lit. C. N. 24. 1752. 2 Uo. 3 Éble Gábor: Az ecsedi uradalom és Nyíregyháza. Bp., 1898. (a továbbiakban Éble, 1898.) 38. 4 OLKlt. P392. Lad. 44. 123-127. fol.