Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)

Bevezetés

Az elöljárók feladatairól 1803 után született több határozat, amikor megváltakozva az egyik földesúrtól, a Dessewffyektől, a nyíregyházi parasztközösség a Károlyiak társbirtokosává vált. Ekkor a városvezetés - alkalmazkodva a megváltozott feladatokhoz új tisztségeket és testületeket hozott létre, illetve körvonalazta a jövedelemkezelők feladatait. A teljes megváltakozást követően, 1824 után az elöljáróság legfontosabb törekvése arra irányult, hogy igyekezzen a helyzetét megszilárdítani a fölötte gyámkodni szándékozó nemesi vármegyével szemben, majd a privilégiumlevél elnyerése érdekében statútumokkal szabályozta a tisztségviselők munkáját, míg 1837 és 1848 között a privilégiait mezővárosi címet adományozó kiváltságlevélben nem rögzített feladatköröket pontosította. A szabályozásoknak és az elöljáróság szervezeti rendjére való törekvésnek az eredményeképpen a XIX. század elejétől a tisztségek kezdtek hivatallá válni. Ezt a folyamatot erősítette a közfeladatot végzők évi rendszeres fizetésének megállapítása, illetve az a törekvés, hogy a munkáját jól végző tisztségviselő ne egy évig, hanem minél tovább legyen hivatalában. Az állandó tisztségek mellett voltak aktuális feladatok végrehajtására kijelölt alkalmi megbízottak, illetve olyan tisztségek, amelyek hosszabb-rövidebb idő után megszűntek. Ez utóbbiak munkáját általában átvette egy régebbi vagy éppen újonnan létrehozott tisztség viselője. A városi statútumok közül a legtöbb a bírák (fő- és albíró, ill. jövedelemkezelő bírák) feladatkörét szabályozza. Mind számát, mind a legapróbb részletekre is kiterjedő alaposságát tekintve kiemelkedik a legnagyobb jövedelmet, a kocsmáitatást felügyelő borbírák munkáját meghatározó határozatsor. Vannak azonban olyan tisztségviselők (pl. a szállásmester, számvevő), akiknek a hatáskörét szabályozó rendelet közül alig maradt fenn néhány, és vannak olyanok is (pl. székgazda, kisbíró), akiknek a munkáját érdemben körülhatároló városi határozatot nem is találtunk. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár őrizetében lévő Nyíregyháza mezőváros iratainak fondjaiból válogatott forrásokat a korhangulatot árasztó régies szavak meghagyásával, de a mai helyesírás szabályainak figyelembe vételével közöljük. Az előforduló vezetékneveket itt is és a forrásokat követő archontológiában is betűhíven írtuk át. A bizonytalan olvasatúakat ? -el jelöltük. A forrásoknál a teljes közlés mellett részleges közlést alkalmaztunk azoknál a határozatoknál, amelyek több, más ügyben is intézkedtek. Sok fontos, az egyes tisztségek kialakulását, megszűnését, munkakörét meghatározó határozat jelent már meg a város legfontosabb statútumait 1837-ig közreadó forrásválogatásainkban,

2 ezeknél csak utalunk a megjelenés helyére. Az archontológiában a bevezető tanulmány és a forrásközlés szerint sorra vett tisztségviselőket mutatjuk be. Több esetben nem találtunk semmilyen utalást az egyes tisztségek viselőire vonatkozóan. Sokszor azért nem nyújtottak segítséget a fennmaradt jegyzőkönyvek, iratok, számadások, mert nem nevezik néven a tisztséget viselőket, hanem egy-egy feladat intézöjeként vagy kisebb-nagyobb pénzösszeg felvevőjeként csak a tisztséget említik: pl. a borinspector, a város ügyésze. A hiányok pótlását nehezítette 2001-ben jelent meg levéltárunk Közlemények sorozatában a város statútumaiból válogatást adó kiadvány. Lásd Galambos - Kujbusné, 2001.