Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)

Tisztségviselők

a lakosság választott az évi tisztújításkor, hanem a bérlet életbe lépésekor a közönség döntött arról, hogy ki lássa el ezt a munkát.

219 Nevüket a tisztségviselők között ritkán tüntették fel, sőt a perceptor által készített számadásokban sem nevezik meg őket, így arról, hogy kik látták el e tisztséget csak keveset tudunk. Feladatuk meghatározásával azonban már többet foglalkozott a tanács, mivel annak pontos körbehatárolása a jövedelem biztonságát jelentette. 1821-ben született az a határozat, miszerint pusztainspectornak olyanok tétessenek, akik a gulyára és gulyásokra is felügyelnek. A legelésbér szedését azonban ekkortól az esküdtek feladatául jelölik meg.

220 A pusztagazdáknak pontosan tudni, sőt a XIX. század elejétől írásban is rögzíteni kellett, hogy kinek mennyi és milyen állata legel a pusztán, melyik állat ellett meg, melyiket milyen betegség ért, mennyi állat döglött el, és azok kinek a tulajdonában voltak stb. Gondoskodniuk kellett a pusztán legelő állatok megfelelő ellátásáról (etetés, itatás). 1821-ben pl. a tikosi pusztainspector azt is feladatul kapta, hogy a gulyásgazda gondatlansága miatt megdöglött állatok gazdáit a gulyásgazda visszatartott conventiójából kárpótolja.

221 Ezentúl ellenőrzést gyakoroltak az állatok felügyeletét végzők (számadók, bojtárok) felett, és alkalmanként beszedték a legelési díjakat is.

222 A beszedett pénzzel hétfő délutánonként kellett elszámolniuk. 1845 után minden száz forint után kettő, azontúl négy százalék illette őket. A pusztabírák pusztánként más-más konvencióért dolgoztak, de általában 15 marhájuk legelhetett ingyen.

223 A gulyásgazdák, úgy a pusztainspectorok is mentességet kaptak a fejadó fizetése alól is.

224 A tisztséget nemcsak a gazdálkodással foglalkozók vállalták. 1825-ben Újvárosra gulyásgazdának elfogadott Moravszky András csizmadia, 1832-ben ugyanitt lévő pusztagazda, Krajtsovits János kerékgyártó volt. f/ Erdőjövedelem Már a XVIII. század végén igyekezett a város érvényt szerezni annak az elképzelésének, miszerint a régi lakosok tulajdonában hajdan volt erdőrész megilleti a betelepedetteket is, de törekvése ekkor sikertelennek bizonyult. A város lakosai számára a települést környező erdők a megváltakozásig tilalmasak voltak. 1803-ban az örökváltsággal a város tulajdonába került az erdőterület Dessewffyeket illető fele, összesen 447 hold. Ebből 11} 1795-ben, amikor a kisteleki árendás puszta elöljárója, Kovács Pál lemondott, helyette a község a szokásos módon választott újat: a posztra a communitas és a bíró tett javaslatot. Lásd V.A. 101/e. 37/37. 1754:1. 220 V. A. 101. 1/1. No. 362. 1823. Tizedesek, mezőbírák városon kívüli ténykedésükért 1 rénes forint napidíjat kapnak. 221 V. A. 101. 1/1. No. 145. 1821. 222 V.A. 101. 5/5. No. 186. 1833. 223 V. A. 107. 1/227. 1816. 224 V. A. 102/a. 15/95. ad 342. 1841.