Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)

Tisztségviselők

e/ Pusztagazdálkodásból származó bevételek A telepítési pátensben ígértek, és az 1750-es évek szerződéseiben realizáltak szerint a két földesúr átengedte a betelepülőknek Nyíregyháza egész határát, sőt a curiális földeket is. Majorságot nem tartottak itt, és nem kívántak beleavatkozni a határhasználat módjába sem. A szabad gazdálkodást segítette a természetbeni kötelezettségek (kilenced, tized) pénzbeni megváltása is. A település határát 1759-ben szállásokra osztották fel a lakosok között.

207 Az egy gazdára jutó földet az évek folyamán négy kötélaljban, majd hatban maximálták, ill. a gazdálkodás és gazdálkodók közötti egészséges arány fenntartására megszorító rendelkezéseket hoztak (főként a mesterséget folytatók betelepedését pártolták, mert az iparosoknak tilos volt szállásföldet vásárolni, fennmaradtak a földaprózódást akadályozó hagyatéki szokások stb.). A nyíregyházi 381 holdnyi belső területen lakótelkeket alakítottak ki. Ezt az osztatlan belső legelő, a pascuum vette körül 7923 holdnyi nagyságban. Ebből 846 holdon terült el a legelőtől árokkal elválasztott uradalmi erdő és a Sóstó. A belső legelőtől a város határáig 17 886 holdon szerveződtek a szállások. A nyíregyházi határhasználatot a többi alföldi városétól az különbözteti meg, hogy saját határában nem volt elegendő külső legelő. „A nagyarányú, rideg állattartás színhelye a városhatáron kívüli bérelt földesúri puszták voltak, magát a városhatárt a szállásföldek övezetében már a XVIII. században szántóföldi művelésre használták. "

208 Az első nagy hullámmal betelepedettek jó része hasonló körülmények közül, a békési mezővárosokból, falvakból jött. Így a szántás-vetés lehetőségei mellett ismerték a még sokáig gazdasági biztonságot nyújtó, pusztai rideg állattartást is. Az 1758-as összeírás szerint több tucatnyian voltak, akik tíznél több állattal rendelkeztek. Sőt az egyik legtekintélyesebb gazdának, Bencs Jánosnak pl. 16 ökre, 104 tehene, 36 lova és 40 juha volt. A pusztabérletek idején mind a tulajdonosok, mind az állatok száma a betelepedés utáni években számláltaknak a sokszorosára nőtt. A XIX. század elejétől a mezőgazdasági struktúraváltás, valamint a kezdődő gyapjúkonjunktúra is kezdte éreztetni hatását. A bérelt pusztán egyre nagyobb mértékű lett a szántóföldi művelés, a legelőn pedig a szarvasmarhák mellett, sőt néha helyett, megnőtt a juhok száma. Mivel a földesúr nem avatkozott bele a pusztabérlésekbe, a döntések: szerződéskötés, árendafizetés, gazdálkodási formák kialakítása, irányítása az örökváltságok előtt is teljesen a communitas jogkörébe tartoztak. A városi bevételek között az árendált pusztákból befolyt pénzösszeg nem igazán jelentős. A legelésbér, a pusztai kocsma haszna, és az esetleges subárendátorok által fizetett készpénz alig volt több mint 2U/ „A kísérletező paraszti gyakorlat azonban néha nem ragaszkodott a már meglévő formákhoz sem, és ez esetben - magára hagyva - a lehető legpraktikusabb megoldást választotta. Erre példa Nyíregyháza határhasználatának és gazdálkodáséinak XVIII. századi alakulása, s ennek eredménye az alföldi településformák között egyedülálló rendszer létrejötte. " - írta Balogh Istvánr Részletesebben lásd Balogh, 1970. 223-224. 208 Uo. 225.