Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)

Tisztségviselők

Munkájukért az inspectorok 1831-ben cselédtartásra 8 pengő forintot, salláriumként 40 pengő forintot kaptak a minden tisztségviselőnek járó egyéb juttatásokon felül, valamint 8 pengő forintot cselédtartásra. A malombírák éves fizetése ekkor 16-16 pengő forint volt. Az inspectorokat ezen kívül, a városgazdának átadott gabonán felüli részből a kiméréskor 100 köböl után két, a többi terménytől 100 után egy köböl apadó illette meg.

201 d/ Húsmérési jog - székgazda, székárendátor Az 1757-es szerződés adta árendába a közösségnek a húsmérést. Ekkor a településnek még csak egy mészárszéke volt. A XIX. század közepére számuk négyre szaporodott. 1820-ban a városon kívül - hogy egészségre ártalmas büdösségével ne zavarja a lakosokat - vágóhidat építettek.

202 A székek üzemeltetői mészárosok voltak. Munkájukat városi tisztségviselő, a székgazda felügyelte addig, míg a város árendába nem adta a székeket az azokat működtető mészárosmestereknek. Ezután mint bérlet az electa communitas ellenőrzése alá tartozott. Ritkán, de előfordult az is, mint pl. 1816-ban, hogy a Károlyiak mint földesurak az árenda ellenére mérettek italt és húst az országos vásárokon, megsértve ezzel a város jogait. 1770-ben a helység a mészárszékért és az itt működő két boltért összesen 220 rénes forint árendát fizetett a földesúrnak. Hogy az árenda összegét a többi jövedelemforráshoz hasonlóan itt is fedezte a bevétel, mutatja Szekeres János és Marcsek Ádám székgazdák 1794-es kimutatása. Eszerint a város húsmérésből származó jövedelme 424 rénes forint volt.

203 A mészárszékek nem a városgazdálkodásban, hanem a lakosság ellátásában játszottak jelentős szerepet. Az első örökváltság után a tulajdonossá váló város fizette a fele regálébérletet a Károlyiaknak, maga is árendába adta az őt illető részt. A bérlőkkel ezután a közönség kötött szerződést. A székeket hosszabb időn át ugyanazok a mészárosok bérelték: Maurer Mátyás, Bálás Gottlieb, Ballá Sámuel. Rajtuk kívül rövidebb időre lett székárendátor Moucsán Mihály (1805), az 1810-20-as években Nedeczki János, Benkő István, Kovács Pál, György és Mihály, Súlyán József, az 1830-as években Súlyán János, Tomasovszky Mihály. A második örökváltság körüli évekig a kevés jelentkező miatt csak formális volt az árendába adást megelőző licitálás. Az évente tartott árendaújításnak inkább az volt a célja, hogy a növekvő bérleti összeget, ill. az árendátorok bővülő feladatait rögzítse. 201 V.A. 101. 5/5. No. 3001. 1831. 202 V.A. 103/a. 1/197. 1820. 203 V. A. 103/b. 9/205. 1794:15.