Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)
Tisztségviselők
a város számára. 181 l-ben, mikor a sáfárok: Lucsik György és Moucsan János javasolták, hogy zárják be a serházat, mert annyira felment az élet ára, hogy a ser- és pálinkafőzés nagyon megdrágult, a communitas helybenhagyta a bezárást. Később újra megindult a főzés 1821-ig, míg a serház le nem égett. Bár két év múlva újraépítették, jövedelmezőség tekintetében továbbra sem vált jelentőssé. b/ Vásártartási jog A regale benefíciumok közül a vásártartási jog megszerzését az 1757-es contractus foglalta írásba. Károlyi Ferenc és Palocsayné 1759-ben bekövetkezett halála után az örökösök azonban az elöljáróság többszöri szorgalmazására sem törekedtek ígéretük teljesítésére. Majdnem harminc év telt el addig, amíg II. József privilégiumlevele Nyíregyházát oppidummá nyilvánította, és felhatalmazta négy országos vásár tartására. A városgazdálkodás számára jelentős pénzbevételt biztosító sokadalmak oldották a város közösségének zártságát, piaclehetőséget biztosítottak az itt termelt és előállított áruknak, hozzájárultak a lakosság, a környék ellátásához, az infrastruktúra fejlődéséhez és az információ áramlásához. A városfejlődésben is jelentős szerepet játszott az, hogy kedvező földrajzi fekvése miatt 1828-ra nemcsak a környék gabonafeleslegének eladóhelyévé, majd gyűjtő-elosztó központjává, hanem a régió elsődleges piacközpontjává vált Nyíregyháza. Ekkorra a városképző tényezők közül a „védelmi szerep megszűnt, a (városi szerep nélküli) jogi meghatározás lényegtelenné vált, az e korban ugyan növekvő jelentőségű igazgatási szerepkör a feudális viszonyok fennmaradása (párhuzamos állami, megyei és földesúri hatalom következtében) a lakosság szélesebb rétegeire kevéssé és inkább csak közvetve érvényesült, és hasonlóképpen korlátozott volt a kulturális szerepkör hatósugara is, annak ellenére, hogy az a korábbi korszakhoz képest jelentősen kitágult. A kézműiparon nyugvó termelés vonzáskört alakító szerepe pedig - részben a behozott külföldi áruk konkurenciája, részben a kézművesipar vidéki elterjedése következtében - egyre korlátozottabbá vált, a gyáripar pedig még nem alakult ki. " 178 Magyarországon a kisebb központok piacának jellegét és jelentőségét, így Nyíregyházáét is, elsősorban az határozta meg, hogy a környező vidéken nagytételben keresett mezőgazdasági termékek itt bőségben voltak, ill. a város jól megközelíthető volt a főbb kereskedelmi utak közelsége miatt. A Mária Terézia-féle urbárium szerint a megye fő vásáros helyeinek: Nyírmadának, Nyírbátornak, Tiszaszentmártonnak, Tornyospálcának vonzása csökkent, 1828-ra Nagykálló és Kisvárda is alközponttá esett vissza, mivel a forgalom egyre jobban koncentrálódott a nagyobb vonzáskörrel bíró, új központként jelentkező Nyíregyházán, amely ekkorra már csaknem az egész szabolcsi részt vonzotta, csökkentve ezzel a korábbi megyebeli városok, sőt Debrecen jelentőségét is.' 79 A nyíregyháziak négy országos vásárukat a II. Józseftől nyert privilégiumlevél alapján január 10-én, május 26-án, szeptember 8-án és december 13-án tarthatták. Az A témára vonatkozóan részletesen lásd Bácskai, 1984. Szabolcs megye és Nyíregyháza kézműveseiről részletesebben lásd Szabó, 1993.
