Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)

Előszó

ELŐSZÓ Egy település, egy város életében azok a jeles napok, amelyek történetének, fejlődésének fontos állomásai voltak. A fejlődés, a virágzás könnyen mérhető a lélekszám gyarapodásával, hiszen a népesség növekedése bizonyítja legjobban azt, hogy egy település a lakóinak kedvező életfeltételeket kínál. A XVIII. században még csak néhány száz lakót számláló Nyíregyháza az újratelepítésének 250. esztendejében 120 ezres nagyváros, megyeszékhely. Gyors fejlődése, gyarapodása a történelmi Magyarországon is csaknem példa nélküli! A virágzása itt, a nyírségi homokon nem a kedvező földrajzi környezet eredménye, hanem a városlakók önszerveződésének, önigazgatásra, önállóságra való törekvésének, tudatos munkájának gyümölcse. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára arra vállalkozott, hogy a szélesebbb közönség számára is hozzáférhetővé teszi azokat a forrásokat, amelyek a városi önkormányzat működése során keletkeztek. A mezőváros ezerszínű hétköznapi életére vonatkozó statútumokból 2001-ben Kujbusné Mecsei Éva és Galambos Sándor adott közre válogatást. A Tisztelt Olvasó a most megjelent kötettel az igazgatás történetébe, a városi tisztségviselők hatáskörébe, munkájába, megválasztásuk módjába bepillantva megtudhatja, hogy a jubileumát ünneplő város végigjárta a rendiség önkormányzatiságának fokozatait a teljes körű földesúri függőségtől egészen 1837-ig, a rendezett tanácsú városi státusz elnyeréséig. Az önkormányzatiságnak ez az útja sajátos, csak Nyíregyházára jellemző. Egyediségét az adja, hogy minden időszakban karakteresen jelen van a törekvés az adott helyzet javítására, a státusz korlátainak lebontására. A teljes körű földesúri függést az időről időre megújított szerződéses jogviszony tette elviselhetővé, és adott a communitásnak viszonylag széles körű igazgatási és igazságszolgáltatási jogkört. Az önállóságra törekvés újabb példája az 1803-as esztendő, a földesúri jogok megváltása a település egyik urától, a Dessewffy családtól. Az ország keleti felére ilyen korai megváltakozás igazán nem jellemző! Az 1824-es év, a Károlyi-féle, immár teljes örökváltság, az 1836/37-ben megszerzett kiváltságok azt a hitet, azt a lendületet igazolják, amelyik a már megtelepítése után néhány évvel, 1786-ban mezővárosi címet nyerő település igazgatása során keletkezett forrásokból is kitűnik. A lendület, a közös akarat forrása az 1753-as telepítés, gróf Károlyi Ferenc telepítő földesúr és Petrikovics János impopulátor jelképes kézfogása. Azoknak a szorgalmas, jövöjükben bízó embereknek a munkája és hite, akik 250 esztendővel ezelőtt a futóhomokon mély gyökeret eresztettek. Nyíregyháza, 2003. március 2. Dr. Nagy Ferenc igazgató sorozatszerkesztő