Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)

Tisztségviselők

Polgármester 1837-ben V. Ferdinánd privilégiumlevele rögzítette az önkormányzat jogait, kötelességeit, az elöljáróság döntéshozó testületeit és végrehajtó tisztségviselőit. Valójában az addigra kialakult gyakorlatot kodifikálta, egy kivétellel: a polgármester személyében új elöljáró választását tette szükségessé. Az új tisztség kialakításával - mint már korábban is előfordult - a bírákat tehermentesítették. A polgármester, más néven népszószóló

99 a communitas, azaz a külső tanács elölülőjeként a városgazdálkodással kapcsolatos feladatokat szervezte. Hatáskörébe tartozott a választott közönség gyűléseinek összehívása, a megtárgyalandó ügyek előterjesztése, a többségi szavazattal hozott határozatok végrehajtatása és azok ellenőrzése, sőt szükség esetén a hétfői rendes ülésen kívül rendkívüli gyűléseket hívhatott össze, és a fontosabb ügyeket megbeszélő konferenciákat is tarthatott. A gyűléseken felügyelt a csendre, és rendbontás

100 esetén még határozathozatal előtt berekeszthette az ülést. A gyűlésekre nem járó tagokat elnökileg meginthette. Megkapta a város iratait őrző vasláda három kulcsának egyikét, amit a polgármesteri pecséttel együtt kellett őriznie.

101 Mint a főbíró, ő is rendelkezhetett kisebb összegek felett: tíz pengő forintig adhatott megbízást a kisebb javításokat végző mesterembereknek, de erről jelentést kellett tennie a soron következő gyűlésben. Továbbá évente kétszer a főjegyzővel és a fiskálissal pénztárvizsgálatot kellett tartania. Átvette a főbírótól a város ingó és ingatlan javaira való felügyelést is: szemmel tartotta, illetve szükség szerint javíttatta az épületeket, ellenőrizte a vásárvám beszedését, odafigyelt a pusztákra, erdőre, kaszálókra, bikákra, egyéb marhákra, „s a városnak minden egyéb fekvő és ingó vagyonaira", a kintlévőségek (adó-, bér-, kölcsöntartozások) behajtására, a jogi képviseletre,

102 a határmezsgyékre és külső kaszálókra. Minden pénzügyi tevékenységet, kiadott rendelkezést, általa tett hivatalos eljárást, hivatalához érkező levelet, beadványt pontosan adminisztrálnia kellett. A polgármester gondoskodott a városháza rendjéről, fűtéséről, valamint arról, hogy a város tisztségviselői tudják a dolgukat: a tisztújítást követően azonnal kezükhöz adta utasításaikat, sőt rendszeresen ellenőrizte azok pontos betartását. A város közönségét ő képviselte szerződéskötéskor, árendát, kölcsönfelvételt megelőző tárgyalásokon, és a bevett polgárok is előtte tettek hitet. Népszószóló volt a nagytanács vezetője Debrecenben is 1694-től. E tisztségre a szenátus jelölése alapján rendszerint a volt főbírót választották. „A népszószóló nem a lakosságot, hanem csak a polgárságot képviselte, és funkciója semmiképpen sem volt azonos a más városokban található polgármester jogkörével. " Lásd Komoróczy, 1981. 218. A gyűlésben „illetlenül viselkedökef' elnöki rendreutasítás után 12, a személyeskedőket pedig 40 pengő forintra büntették. A másik két kulcs a főbírónál és a főjegyzőnél volt. Ez utóbbit a fiskális által készített perlajstromból követhette nyomon.