Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)
Tisztségviselők
feltalálásában és okos előrelátással intézett kivitelében magát a folyamodó városunknál igen jelesen érdemesítette, minekutána a számadások vitelében a megkívántató jó rend behozatott az oly költséges közkonyha-tartás, és ezáltal tetemes kiadások eltöröltettek, a méltóságos volt földesurasággal volt kétes viszonyunkat a szerencsésen megnyert tökéletes kiváltás és örökös megvevés által megszüntettük, a városi politia, közbátorság, igazság rendes kiszolgáltatása, közcsinosodás és az egész közdolgok vitele szembetűnő előléptetéseket nyernek, s áltálján véve városunk e jelen rendesebb és virágzóbb helyezettjére emeltetett. Szíves érzéssel teszünk nyilvános vallomást arról, hogy mindezeket igen nagy részben egyenesen a folyamodónak, városunk közjava iránt való jeles buzgóságának és fáradhatatlan szorgalmának tulajdoníthatjuk, s örömmel tapasztaljuk ezen megkerestetésbeli alkalmatosságot, azaz, hogy vele való tökéletes megelégedésünket, melyet jegyzőkönyveink is örökíteni fognak, e jelen hiteles bizonyság- és ajánlólevelünk által is kinyilatkoztathatjuk, ajánlván őtet mindenüvé, ahol a közjó előmozdítása iránt való nemes buzgóság és a fáradhatatlan munkásság a magok méltó becsét és jutalmát a köztiszteltetésen felől is elnyerendtetik."^ 1837 utáni negyedik szakaszban a bírákat a privilégium szerint háromévenként választották. 1848-ig ketten viselték a főbírói tisztséget: Kralovanszky András gazdálkodó és katonatiszt 1838-1840 és 1847-1848 között és Trsztynszky Sámuel ügyvéd pedig 1841-1846 között, ő 1837-től albíró is volt. 1841-től a kapitányi feladatokat is ellátó albírónak a törvénytudó Reguly Sámuelt, az ügyvéd Dómján Sámuelt, majd ifjú Juhász Mihály mérnököt választották. 88 A főbírák feladatait a privilégiumlevél leginkább az igazságszolgáltatásra szűkítette, a gazdálkodásirányítással kapcsolatos teendők ellátására új tisztségviselőt, polgármestert nevezett ki. A betelepülés utáni években a bírónak választottak voltak a közösség jogi, gazdasági és erkölcsi tetteiért felelősek. A nótárius közreműködésével még adót is szedtek. Bár a pénzt nem kezelték, de a jövedelemforrások és kasszák feletti felügyelet a vizsgált időszakban mindvégig a hatáskörükben maradt: vagy személyükben feleltek érte, vagy az általuk irányított testület tagjaként. A XVIII. század végétől ugyanis a megalakuló testületek: az electa communitas, majd a gazdálkodószék és a belső tanács enyhítették a bírák egyszemélyi felelősségét, átvéve a döntéshozás jogát. 89 A tisztség azonban nem veszítette el méltóságát. A megváltakozás után a város életét szabályozni hivatott 1826-os statútum hangsúlyozta, hogy a főbíró „a város mindenpoliticai és oeconomiai tárgyainak fő inspectora". Szükség esetén összehívhatta a választott közönséget, felügyelt az elöljárókra, a hivatalnokokra, a regale beneficiumokra, ill. arra is, hogy a közterhekből és közjövedelmekből mindenki egyformán részesedjen. Kötelességei közé tartozott a pénztárak felügyelete, a város számadásainak gyűlés elé terjesztése, sőt a választott közönség által ráruházott feladatok elvégzése és az azokról való beszámolás is. 87 V. A. 101. 3/3. 1832. No. 469. 88 Részletesebben róluk lásd László, 1994. 89 V. A. 101. 1/1. No. 39. 1819.
