Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)
Rezümék
NYÍREGYHÁZA ÖNKORMÁNYZATA (1753-1848) Rezümé Szabolcs vármegye XVI1I-XIX. században leglátványosabban fejlődő mezővárosa Nyíregyháza volt. Az 1753-tól újranépesített jobbágyközösség már a betelepítéskor rendelkezett a mezővárosi önkormányzat elemeivel. A falvakétól népesebb elöljáróság tagjai között a bírák és a közigazgatási feladatot ellátók mellett ott voltak a bérelt földesúri haszonvételek kezelői is. A helység földesurainak jelölése alapján minden évben más lakost választottak tisztségviselőknek. A közfeladatot ellátók a korabeli jogszokások és az úriszék határozatai alapján végezték a rájuk bízott munkát. 1786-ban a helység négy országos vásár tartására is jogot nyerve mezővárossá vált. Ekkor az új haszonvétel kezelésére új tisztséget hoztak létre. Ezt a gyakorlatot a későbbiekben is megtartották: új feladat adódtával új tisztségviselőt választottak. A közösség vezetői a fő- és albírák voltak, akiknek közigazgatási, gazdálkodásirányítási és igazságszolgátatási feladatai az 1790-es évekre a folyamatos bevándorlásnak is köszönhető népességnövekedés miatt nagyon megszaporodtak. Az ö segítésükre hozták létre a földművelés mellett bérelt pusztákon folyó állattenyésztés irányítását, az árendált regale benefíciumok ellenőrzését ellátó 40 tagú választott közönséget, amelynek tagjait élethosszig választották, így a város gazdálkodásában az állandóságot képviselték. A kedvező földesúri szerződések, a szállás- és pusztai gazdálkodásnak köszönhetően a nyíregyháziak a betelepítés után fél évszázaddal már olyan tehetősek voltak, hogy fel tudták vállalni a földesúri szolgáltatások pénzen való megváltását. A város igazgatásának szempontjából fordulópontot jelentett az 1803-as örökváltság, hiszen ezzel a jobbágyközösség földesúri jogokat kapott és a Károlyiak társbirtokosa lett. A joggyakorláshoz újabb tisztségekre, igazságszolgáltatást gyakorló testületre volt szükség. A váltság kifizetéséhez felvett kölcsönök törlesztéséhez és az újabb megváltakozáshoz azonban több pénz kellett, ezért mind fontosabbá vált a jövedelemkezelők feladatának a pontosítása. A testületek által hozott statútumok kisebb-nagyobb feladatmódosításokról és néha már a gazdaságát a közösségért odahagyó tisztségviselők honoráriumáról is rendelkeznek. Rendes éves fizetést a tisztségviselőknek csak 1818-ban határoztak meg. A XIX. század első harmadától a városi tisztségek kezdtek hivatallá válni: meghatározott feladatokat kell elvégezni a leghozzáértőbbnek ítélt városi lakosnak a megállapított bérért és egyéb juttatásokért. A közösségért végzett, sokaknak terhes rövid idejű munka helyett ekkor már többen vállaltak akár több éven át tartó hivataloskodást. Tisztségből tisztségbe kerülve a földművelők mellett mind több kézműves és értelmiségi is ismerkedett a közigazgatási gyakolattal. A teljes megváltakozás után a város életét irányítani hivatott 1826-os szabályrendelet már részletesen rendelkezett az egyes tisztségviselők feladatairól. A hatásköri utasítások zöme azonban a vármegyei nemesi közgyűlés felügyelete alól szabadulni akaró város
