Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)
Nyíregyháza igazgatásának története (1753-1848)
Az 1837-es privilégiumlevél szerint a bírákat továbbra is tanácsosok közül tett négy jelöltből választotta az electa communitas 12 tagú delegációja, de már a főispán által kinevezett, vármegyét képviselő elnök vezetésével. Ez időtől fogva a bírákat többször is újra lehetett választani. A bírák után szükség szerint pótolták a senatori helyeket. 1818-tól a február 23-i városi határozat szerint három évre választották őket. Hivataluk letétele után úgy történt az újraválasztásuk, hogy „a senatoroknak megállapított, s eddig is szokásban volt religiói és polgári állapot/ok tekintetében való vételével" egy helyre három személyt candidal az uradalmi tiszt és a főbíró, és az electa communitas közülük választott. 73 Előfordult, hogy a senatori széképítés el is maradt, így pl. 1821-ben, a következőt 1824-ben tartották meg. Az 1826-os statútum szerint a tanács tagja a főbíró (aki egyszersmind a tanács elölülője), a vicebíró, a tizenkét tanácsbeli, a város fiskálisa, jegyzője, a két árvagyám, a perceptorok és a múlt bírói választások által bírói hivatalukból kilépett fő- és vicebírák mint tiszteletbeli senatorok. A tanácsbeliek közül háromnak nemesi származásúnak kellett lenni, illetve az evangélikusok mellé két római-, két görög katolikust és két reformátust is választottak. A szabályrendelet három évről öt évre módosította a hivatalviselésük idejét. Újjáválasztásuk akként történt, hogy a választott közönség kinevezett egy tizenkét tagból álló candidáló küldöttséget. Ahhoz a két jelölthöz, aki a legtöbb szavazatot kapta „csatolván minden esetben az eddig volt tanácsbelit is, és így hárman a választott közönség előtt közülük egynek votitm többsége által tanácsbeli hivatalra való elválasztása végett kineveztetnek". A két tisztújítás között elhunyt tanácsbeli helyére az electa communitas választott új tagot. Az 1837-es privilégium szerint a tanács tagjainak megbízatása már élethosszig szólt, 74 a communitas csak a tagpótlásról gondoskodott. A tisztségviselők közül néhányan nem estek háromévenkénti „újítás" alá. Közéjük tartoztak azok a szakértelmiségiek (fő- és aljegyző, ügyész, fő- és alorvosok), akiknek 1837 előtt kötött szerződésüket a privilégiumlevél nem érintette, így három évenként nem választották őket újra, sőt ha elégedettek voltak munkájukkal, akkor honoráriumukat sem változtatták gyakran. Fizetésüket a három évenkénti tisztújításon a pénztár állapotától függően emelték, ha azonban egy-egy tisztséghez időközben újabb feladatokat rendeltek, akkor a honorárium a feladatvégzéssel arányosan azonnal nőtt. A tisztségviselők helyettesítéséről egy hónapnál tovább tartó betegségük, haláluk, lemondásuk esetén a választott közönség gondoskodott. 75 A kötelességmulasztókat vagy a hivatalukkal visszaélő tisztviselőket törvényes eljárás mellett azonnal menesztették. A hivatalviselés nemcsak közmegbecsülést jelentett, hanem különböző kedvezményeket is biztosított. A városi tisztségviselők 1818 előtt szerény pénzbeli honoráriumot, a közkonyhán ellátást, természetbeni járandóságot, a város által tavaszi és őszi vetés alá 73 V. A. 102/a. 2/82. No. 10. 1822. 74 V. A. 101. 5/5. No. 335. 1833. 75 V. A. 101. 16/16. No. 504. 1843.
