Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)
Nyíregyháza igazgatásának története (1753-1848)
nagyon keveset tudunk. Ilyen pl. a forspontbiztosság, 50 amire 1841-ben Palicz Jánost választották meg, de feladatáról, munkájáról éppen úgy nem maradt fenn írásos feljegyzés, mint az 1846 decemberében közmunkafelügyelőnek választott Kralovanszky Lajoséról. Hasonlóan kevés adatunk van a sódirektorról. Egy bejegyzés szerint 1810-1815 között Beck András, 1818-ban Fedor József látta el ezt a tisztséget, aki 100 rénes forintot, 4 köböl gabonát, 6 véka búzát, két véka kását kapott fizetésként „mint eddig voit szokásban, kötelességébe tétetvén azonban mindenesetre a sónak igaz mértékkel s igazán való mérése".^ 1822-ben a választott közönség úgy határozott, hogy a sógazda számadása is nyilvános legyen, de a számadás ma már nem található meg a város fennmaradt iratai között. Az elöljáróság már a XIX. század elejétől gondot fordított a városias külső kialakítására: 1810-ben az építkezések rendezésére és ellenőrzésére Schmal András személyében utcaispectort neveztek ki, 1822-től már városszépítő bizottság is működött, illetve statútumok tiltották a szemét utcára hordását, meghatározták, hogy a kapu előtt meddig tárolható a fa, az utcasorba nem illeszkedő házak építőit megbüntették stb. Az 1830-as években már közköltséget igénylő intézkedésekre is sor került: elsősorban az utcák „regulatiójára", amit mérnöki felmérés és az új utcákhoz szükséges porták felvásárlása előzött meg. De megtörtént a szállások felmérése, az utcákat igyekeztek járhatóvá tenni, közkutakat építtettek. 52 A városi elöljáróság munkájának ellátását conventionátusok is segítették. A korábbi szokásjogot kodifikáló 1826-os szabályrendelet szerint a főbíró kötelessége volt gondoskodni róluk. A városnak 1795-ben pl. 3 kocsisa volt, akik egyenként 10 rénes forint 42 krajcárt kaptak. Egy 1829-es határozat szerint megillette még őket egy-egy köblös tengeriföld, ha nem tudják kiadni, akkor 4 rénes forint. 1830-ban a nyírjesi kaszálón 6 köböl volt az ő részük. Ha több napos útra mentek, akkor a harmadik naptól kezdve naponként tíz pengő krajcárt kaptak „tartási különös költségre". A városi toronyóra gondviselője is szerződéses alkalmazásában állt a városnak. 1793-ban Sztano Mihály 8 forint 30 krajcárért, 1797-ben Rák Jakab 15 rénes forintért, 1812-ben Hlavács János 20 rénes forintért, 53 1830-ban Kühner Kristóf 40 forintért viselte gondját az órának. 1843-ban bízták meg újabb 6 évre Köhler Sándor helybeli órásmestert a toronyóra igazításával, felügyelésével, kisebb javításával. 54 A tornyokban lévő négy harangozó 1795-ben 13 rénes forintot kapott. A városi szénaőrző 1796-ban 1 hónapra 1 rénes forint 42 krajcárt, a szénásgazda 1797-ben 6 rénes forint 42 krajcárt, a város kovácsa 1797-ben 40 rénes forintot, 1834ben 200 rénes forintot kapott. A város bodnárjának conventiója 1830-ban 30 rénes forint volt, ebből kellett segédet tartania a sok munka ellátására. íU A forspontok szervezése városgazdái feladata is volt. 51 V. A. 101. 1/1. 81. fol. 1818. J- A mérnöki munkákat Sexty András, majd Hudacsek Pál irányította. Sextyröl részletesen lásd László, 1985. 1813-ban Butkai János sírásót bízták meg az óra felhúzásával. 54 V. A. 101. 16/16. No. 440. 1843. A városi toronyórák történetéről lásd Nagy, 1993.
