Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)
Nyíregyháza igazgatásának története (1753-1848)
elfoglalt, egyre jelentősebb pozíciójukat kihasználva minél nagyobb mértékben érvényesítsék nemesi jogaikat a parasztközösségen belül is. Azonban még az 1830-as években is olyan kevesen voltak, hogy a lakosságnak csupán két és fél százalékát adták. Az örökváltságok után ők is, mint városlakók bírtak szabad végrendelkezéssel, ingatlanértékesítéssel, földesúri szolgálatmentességgel. A gazdákkal folytatott vitás ügyeikben a városi tanács bíráskodott. Az 1825-ös tisztújítás határozata után a szabadalmas mezőváros életét szabályozni kívánó 1826-os statútum-tervezetben is csak annyit sikerült elérniük, hogy kimondták: a fő- vagy vicebíró nemes kell, hogy legyen. A város közönségét azonban nem nemesi származása, hanem bírt ingatlanai szerint sorolták három csoportba. 30 Az 1837-es privilégiumot megelőző városi hivatalreguláció során megpróbálták a nemesi tanácsot és a városi tanácsot egyesíteni - sikertelenül. A nemesi tanács 1847-ig működött. Nyíregyházán a nemes és jobbágy lakosok között időről időre megújuló konfliktusokat azonban tompította az örökváltsággal nyert kollektív jog és kötelesség, a nemesség bekapcsolódása a város vezetésébe, ill. a nemes és a gazdag parasztcsaládok összeházasodása. Az 1753-1848 között Nyíregyházán élők többsége szlovák evangélikus volt. 1790ben a lakosság 80,7, 1824-ben 84,6, 1833-ban pedig 75,5 %-át tüntetik fel az adóösszeírások evangélikusként. Ugyanekkor a római katolikusok 7,6-11,6, a görög katolikusok 7,6-9,6 %-át adják az adózóknak. A reformátusok voltak a legkevesebben: a nyíregyháziaknak csak 2,3^4,1 %-a gyakorolta ezt a vallást. 31 A település elöljáróinak vallási toleranciáját mutatja, hogy a tisztségviselők választásában nem volt kizáró ok sem a jogállás, sem a vallás, a döntéshozó testületekben pedig igyekeztek biztosítani mind a négy vallás népességarányos képviseletét. Hasonló tolerancia figyelhető meg a nyelv kérdésében is. Míg az első nagy hullámokban betelepedettek többsége „tótul", addig a néhány itt maradt régi, ill. az idővel beköltöző új lakosok nagy része magyarul beszélt, de volt publikuma a Nyíregyházán játszó német vándor színtársulatnak is. 32 A régi lakosok, a betelepítettek és a később érkezők közötti nyelvi nehézségről nem vallanak a források. 33 Az 1757-től vezetett írásbeli adminisztráció majd félévszázadig ócseh, később kétnyelvű volt, a XIX. század elején pedig teljesen magyarrá vált. A megye többszöri ösztönzésére az 1830-as évektől történtek intézkedések a magyar nyelv hétköznapi használatának szorgalmazására is. „ Minthogy a köztudomás szerint a lakosok már a magyar nyelven teendő hirdetéseket is megértik, ezért hirdettessék mindenhol a tót mellett magyarul is, s későbben lassankint kieszközöltessen, hogy a közönségessé tétel csupán magyar nyelven történjen meg. " 34 i() A nyíregyházi nemesekről és parasztokról részletesebben lásd Hársfalvi, 1960. A százalékos arányt az adóösszeírások adataiból állapítottuk meg. V. A. 102/h. 1790, 1824, 1833. l2 Több német ajkú evangélikus is érkezett ide pl. Miszlókáról. Lásd Takács-Udvari, 1991. 33 Takács Péter hívta fel a figyelmet arra, hogy a földesúri szerződések pedig már a betelepítés éveitől zömében magyar nyelvűek. Lásd még Dienes, 1931. 34 V. A. ÍOI. 9/9. No. 1830. 1836.
