Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)

Tisztségviselők

lefoglalta mindazok állatait, akik nem tudták vagy nem akarták fizetni az adójukat. „Ettől kezdve mind a tíz esküdtnek feladatává vált az adószedés: tizedéből mind a hadimind a háziadót, sőt a cenzust is be kellett, hogy hajtsa, "

336 Az adószedők 1784-től munkájukért a korábbi 4 rénes forint és egy pár csizma helyett 10 rénes forintot kaptak. 1785-ben nemes Kováts György főbíró az adókat négy részletre osztotta remélvén, hogy így könnyebb lesz azok beszedése. Az adószedés szervezésére 1792-ben az úri szék két adószedő perceptori nevezett ki Pápay György és Gerliczky/Szuchács Mihály személyében. A város célirányos adót is kivetett időnként a lakosságra. 1805-ben, amikor az egyik kocsmát átadták a római katolikus iskolának, az új kocsmaépület költségeinek fedezésére külön adót vetettek ki: minden házra 20 krajcárt. Az adószedésre kijelölt esküdtek a városi pénztárnoknak tartoztak elszámolással. 1841-ig az adóbeszedés és a bíráskodásban való részvétel feladatát megosztották az esküdtek között. Ettől kezdve nem 10, hanem 12 esküdtet választottak. A „gazdálkodási körbe'

1 választott hat esküdt az adóbeli elmaradásokat akármilyen nagy összegig, a váltságbeli tartozásokat pedig legfeljebb húsz pengő forintig hajthatta be.

337 A két feladatkör szétválasztásával „mind a két rendbeli esküdtek szolgalatja megkönnyebbedett, ez okból az idei esküdtek a jövő évre újabban is mindnyájan megerősíttettek, azon kijelentéssel, hogy amennyiben a szállásmester által azon panasz tétetett, mintha a szállás hónaponkinti bejárásától esküdtek magokat elhúznák, ha netalán a sor szerint következő esküdt ezen bejárást nem teljesítené, ennek évdíjából kifogandó diurnum mellett más esküdt fog azon alkalomkor helyette szolgálani ",

338 1843-ban az adószedés zavartalan lebonyolítása érdekében megváltoztatták az esküdtválasztás idejét: amit ezután nem a decemberi tisztújításkor, hanem július elején tartották. Erre azért volt szükség, mert a vármegyei adókivetés csak ősz felé érkezett meg a városhoz, és mire kidolgozták a személyre szóló adócédulákat és nekikezdhettek a pénzbeszedésnek eljött az év vége, és a tisztújítás miatti új esküdtek nem igazán tudták követni, hogy a régiek hogyan és kitől szedték már be az adót, ami többször kavarodást okozott, a be nem szedett adó pedig a város kára lett.

339 Az adószedést ez időtől teljes egészében az esküdtekre bízták azzal a kikötéssel, hogy minden hónap elején táblázatos kimutatásban kellett beszámolniuk arról, hogy mennyi pénzt szedtek be. A fizetni nem akarókat belátásuk szerint vagy bejelentették a tanácsnak, vagy karhatalmat kértek ellenük. Az adószedés mellett másik fontos hatáskörük az igazságszolgáltatásban való közreműködés volt. 1843-ig mindannyian ellátták mindkét feladatkört, ahogy azt az aktuális problémák megkívánták. 1843-tól azonban már úgy választották az esküdteket, hogy meghatározták azt, hogy ki vesz részt az adószedésben és ki az igazságszolgáltatásban. A bíráskodásban részt vevő hat esküdtnek leginkább az apróbb, bíróság által kirótt tartozások behajtása volt a feladata, de érvényesíthették a fekvő javakra a bírói foglalást is, 336 Balogh, 1982. 106. 337 Közülük hármat a váltságpénztárból fizettek. Lásd V. A. 101. 15/15. No. 728. 1841. 338 V. A. 101. 15/15. No. 750. 1841. 339 V.A. 101. 16/16. No. 525. 1843.