Pók Judit: Ung vármegye leírása 1782–1784 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 27. (Nyíregyháza, 2002)

hogy kálvinista, vagy orosz fatemplom, a többi felekezetet azonban általában nem tüntetik fel. Néha a templomot körülvevő falról is említést tesznek. A vizek leírásának igen nagy jelentőséget ad az, hogy a nagy természetátalakító munkák (folyamszabályozás, lecsapolás) előtti ősi állapotokat rögzíti. Nyomon követhetjük a legnagyobb folyóktól a névtelen patakokig minden vízfolyás szélességét, mélységét, sodrását, a meder változását, az áradást az árterület alakulását, azaz olyan információkat szerezhetünk, amelyek a térképről nem olvashatók le. A hadsereg felvonulása szempontjából az átkelőhelyek igen nagy jelentőséggel bírnak, ezért a leírásban is igen gondosan feljegyeznek minden hidat, révet, gázlót, kompot. Az erdők leírásakor beszámolnak annak kiterjedéséről, arról, milyen fajta fákból áll, sűrű vagy ritka, vannak-e cserjések, bozótosok, mocsarak, ingoványos részek benne, hol megy út vagy ösvény, hogyan lehet átjutni rajta. Majdnem minden településnél leírnak valamilyen mocsarat, tavacskát, pocsolyát, jelezve azt is, hogy ember és állat vagy csak állat számára jó-e a vizük. Az állandóan meglévő mocsarakon kívül megemlítik azokat is, amelyek nyáron kiszáradnak. Egy részük állandó mozgásban van, lefolyása is van, némelyik malmot hajt. Van, amelyiket nád növi be és járhatatlan, van, amelyik csak száraz évszakban, van, amelyik mindig járható. A mocsarak mellett gondosan feljegyzik a rétek és a legelők minőségét is, azaz szárazak vagy vizesek, ha ki vannak téve az áradásnak, akkor mikor száradnak ki (tavasszal, nyáron vagy sohasem), részben vagy teljesen járhatók vagy járhatatlanok. A hadsereg menetelése szempontjából nagyon fontosak az utak, ezért nagy hangsúlyt fektetnek részletes leírásukra. Megkülönböztetnek országutat, műutat, postautat, közönséges, mezei, erdei, falusi, fahordó utat, ösvényt. Jelzik, hogy jó állapotban vannak vagy tönkrementek (kátyúsak, gödrösek), milyen a talajuk (agyagos, homokos, szilárd, puha), mindig vagy csak időszakonként járhatók, nehezebb vagy könnyebb járművek számára alkalmasak, forgalmasak