Fazekas Rózsa: Gróf Károlyi György naplófeljegyzései 1833–1836 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 26. (Nyíregyháza, 2003)
Károlyi György utazása Itáliában és Keleten (1833. december 2. — 1835. június 7.) - 1. Róma — Nápoly — Szicília
ki arról pletykál, hogy én kizárólag az ő szeretője vagyok, és az itt jelenlevő bécsi hölgyek és urak (bár nem tőlem) erről a viszonyról már előre tudtak. A kezembe adott levél a legjobb alkalmat kínálja nekem, hogy kategorikus választ adjak, bármilyen kellemetlen legyen is az, mégis meg kell írnom, ezért frissen, munkára fel! A levél megíratott, olyan kíméletesen, mint lehetséges, és remélem, nem hibázza el a hatását, és szilárdan elhatároztam, ha idejön, egészen hűvösen bánok vele, csak mint régi ismerőssel, és ha ez nem megy, akkor inkább teljességgel szakítok vele. Orczy Lászlónál étkeztem, és este színházban voltam, ahol Devonshire herceg a legnyomatékosabban kért, hogy lakjak nála, mivel több szoba áll rendelkezésére, és boldoggá tenné, ha ajánlatát elfogadnám. Valóban nem tudom, mit tegyek, majd holnap meglátom, hogy el tudjuk-e rendezni ezt a dolgot anélkül, hogy ő vagy én feszélyezve érezzük magunkat. Nagyon kellemes dolog, ha van az embernek egy otthona, másrészről azonban nem volna jó, ha mástól függnék, végül is meglátjuk holnapig. Január 5. Három napja vagyok itt a herceggel, és bármennyire is kelletlenül fogadtam el az ajánlatát, most már látom, hogy semmiféle zavarral nem jár, és baráti szolgálatot teszek neki azzal, ha néha délelőtt a szalonban vagyok. Ott étkezem, és esténként, ha a nagyvilágban semmi különös nem történik, nagyon kényelmesen otthon maradok. Nagyon örült, hogy elfogadtam ajánlatát, senki mástól nem fogadtam volna el ilyet. Tegnap először voltam kint a nagyvilági életben, Stackelbergnél 38 . Egy gyerekbállal kezdődött, majd a nagyok Vi 12-ig táncoltak. Elég számosan voltak a társaságban, és kizárólag idegenek. Én nem sokat táncoltam, de igazán jól szórakoztam, szinte mindenkit ismertem ott, főleg a hölgyeket, csak fel kellett újítani az ismeretségeimet. P. Laférronay még mindig olyan szeretetre méltó és bájos, mint ahogy 3 éve Párizsban megismertem, nem válik dicsőségére a férfiaknak, főleg, akik nősülni készülnek, hogy egy ilyen kellemes és minden tekintetben elegáns személy nem tudott még férjhez menni. Auri sacra fames! A pénz nagy szeretete! egyáltalán nincs semmije, és akkor eltűnik minden egyéb szellemi kiválósága és tehetsége, amivel a sors megajándékozta. Madame Marcellus, akinél kora reggel voltam, ismét nagyon bájosan nézett ki, egyike a legszebb fejecskéknek, amit el lehet képzelni, és minden művész boldog lenne, ha a róla készült Stackelberg, Gustav gr. (1766-1850)
