Fazekas Rózsa: Gróf Károlyi György naplófeljegyzései 1833–1836 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 26. (Nyíregyháza, 2003)

Károlyi György utazása Itáliában és Keleten (1833. december 2. — 1835. június 7.) - 1. Róma — Nápoly — Szicília

[December] 24. Tegnap voltam az Operában, az Anna Bolenán 33 , a szezonnyitó előadáson. De minden kritikán aluli volt, Débényen kívül, akinek a hangja már nagyon gyenge és halk, egyetlen jó hangot sem hallottam. Múlt pénteken, 27-én egy campaniai út nagyon megörvendezte­tett. Mister Percy kíséretében Véliába lovagoltunk, ahol egy régi római kastély van mintegy 11 mérföldre [17,7023 km, ha angol mérföld] innen, amelynek nagyon szép a fekvése, és az odavezető út igazán kellemes. A Róma környéki vidék felette különös látvány, a vad legelők kevésbé vagy egyáltalán nincsenek művelve, ahol a mindenütt számtalan gulyákban legelő szarvasmarhák egészen a mi alsó-magyarországi pusztánkra emlékeztetnének, ha a másik oldalon nem dombok lennének a legkedvesebb völgyekkel, és ha ezekből ki jő az ember, a kép többnyire a távoli Appenninek legszebb látványával zárul. Ezért aztán teljesen téves, ha azt mondják, hogy Róma vidéke egészen úgy néz ki, mint a mi Alföldünk, szeretném, ha úgy nézne ki. A visszaúton a Monte Mariónak egy olyan pontján lovagoltunk át, ahonnan a városra nyíló pompás kilátást lehet élvezni. Mikor hazaértem, H. von S [úrnőt] találtam ott Bécsből. Amitől elutazá­somkor tartottam, az most tényleg bekövetkezett. Mégis meg fogok tenni a magam részéről mindent, hogy rövidre zárjam a dolgot. [December] 30. Rómából korán indultam el, és 31-én egy óra körül érkeztem ide Nápolyba. Az idevezető út nagyon szép és tele van ókori emlékekkel, hajón majdnem egész idő alatt a Pontini-mocsa­rak mentén utazik az ember, kivéve, ha a Via Appián, a klasszikus földön közelít. Az út legérdekesebb részét, Tor Tre Pontitól S. Agatháig, éjszaka tettem meg, így nem sok mindent tudok mondani a szépségéről azon kívül, amit az útikönyvben olvas az ember. De mivel ezt az utat még gyakran meg fogom tenni, remélem, hogy néhány dolgot még feljegyezhetek majd róla. Mikor Nápolyt megpillantottam, az első benyomásom nagyon kellemes volt róla, a látképét majdnem úgy képzeltem, amilyennek találtam, de hiányzott a képhez az, ami a különös jellegzetességét adja, a füstölgő Vezúv, amely ma éppen ködbe burkolózott. Megérkezésemkor rögtön találkoztam régi ismerősömmel és ba­rátommal, Orczyval 34 , aki nagyon kedves és barátságos, és még min­Donizetti, Gaëtano (1797-1848) az Anna Bolena c. operáját 1830-ban írta. Boleyn Anna (1507-1536) VIII. Henrik angol király második felesége. Orczy László br. (1787-1880) cs. k. kamarás, katonatiszt

Next

/
Thumbnails
Contents