Fazekas Rózsa: Gróf Károlyi György naplófeljegyzései 1833–1836 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 26. (Nyíregyháza, 2003)
Károlyi György, a nagy utazó
csak félmondatokkal utal rájuk. Ilyen pl. Balogh János perbe fogásának vagy Péchy Ferenc visszahívásának ügye. Ennek oka, hogy számára nem az események részletes leírása a lényeges, hanem csak reakcióit rögzíti. Ezekből a kommentárokból tudhatjuk meg, hogy hogyan hatott rá a hír, milyen érzelmeket váltott ki belőle, mi volt a véleménye a történtekről. Károlyi György naplója — mint a naplók legtöbbje — megformálatlan alkotás. Stílusa közvetlen, kötetlen, nagyon közel áll az élőbeszédhez. Mondatai hosszúak, gyakran tagolatlanok, tükrözik magyar nyelvtudásának hiányosságait, illetve a beszélt nyelv sajátosságait, ezért a mai olvasó egy kicsit nehézkesnek érzi. 1835 júliusa és 1836 májusa között többször felvetette a naplóírás folytatásának értelmetlenségét, mert véleménye szerint élete eseménytelen, nem történnek igazán feljegyzésre méltó dolgok vele. Ezért aztán nem meglepő, hogy abbahagyta. Véleményünk szerint az általa felhozott okokon kívül leginkább azzal magyarázható lépése, hogy a naplóírásnak mindennapi életében nem érezte szükségét. Utaltunk rá, hogy Károlyi festőt is vitt magával keleti útjára, mert szerette volna a látottakat megörökíteni. Ezek a képek nem állnak rendelkezésünkre, de helyettesíteni tudjuk őket két korabeli festő rajzaival, bár nem minden esetben. Ha korabeli ábrázolást nem sikerült szerezni a „régiségekről", akkor napjainkban készült fotót használunk. A korabeli ábrázolások egy részét Dominique Vivant Denon francia festő készítette, aki Napóleon egyiptomi expedíciójában a kíséretéhez tartozott. Voyage dans la Basse et la Haute Egypte [Utazás Alsó- és Felső-Egyiptomban] c. 1802-ben Párizsban kiadott két kötetes munkájában írásban és képekben mutatta be az egyiptomi művészet emlékeit. Néhány évtized múlva Denon és Belzoni írásai és rajzai keltették fel az érdeklődését a keleti világ iránt David Roberts skót festőnek, aki 1838-ban, tehát nem sokkal Károlyi György utazása után érkezett az arab kelet országaiba. Károlyihoz hasonlóan hajót bérelve utazott a Níluson Abu-Szimbelig. A véleményük is megegyezett a templom láttán: „Ez a templom már egymaga megérte a núbiai utazást. " 19 Majd 1839-ben ő is elindult a Szentföldre, és mindazokon a helyeken elidőzött, ahol Károlyi. Megnézte a Sínaifélszigeten lévő Szent Katalin-kolostort, megcsodálta Petra romjait — Károlyi ezt kihagyta — bejárta Palesztinát, megfordult Alberto Siliotti: Egyiptom, templomok, istenek, fáraók. Bp., 1996. 82.
