Fazekas Rózsa: Gróf Károlyi György naplófeljegyzései 1833–1836 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 26. (Nyíregyháza, 2003)

Pillanatképek Károlyi György itthoni életéből (1835. június 7. — 1836. május 14.) - „...jövet s menet közt..."

Sz[échenyi] többi közt megkért, bogy e részben magam ne enuntiáljam [szóljak] Péchy ellen, és megvallotta sub rosa [bizalmasan], hogy a palatínustól saját keze írással kapott volna levelet, melyet meg is mutatott. A levél igen szép és schmeichelhaft [hízelgő] kifejezésekkel vagyon írva, és segítségét ezen tárgyban tőle kikéri. Feleletét is olvastam, melyben tehetsége szerénti közbenjárását megígéri, s most tőlem is ígéretet akar, hogy ti. írhatná meg a főhercegnek, hogy vélem is beszélt, és én is a segítséget megígértem légyen. De én azt nem ígérhettem. Azonban ha éppen a palatínusnak nagy kedve van felőlem írni, megmondtam néki, hogy fognám magam circiter enunciálni [kijelenteni], ha az alkalmatosság úgy hozza magával. Én tudniillik azon szép jusst, mellyel egy vármegye rendjei bírnak, hogy ti. országgyűlési követét, ha vagy hibázott, vagy bizodalmok megcsökkent, visszahívhatják, fognám eleinte előhozni, és a környülményeket vagy inkább az azóta közbejött királyi rescriptumot [leiratot], mely a diéta nemsokára megszüntetésére mutat, akarom okul adni, hogy ez egyszer ezen jussal ne éljünk. De hogy a hibás vagy bizodalmatlan követ ezentúl ne árthasson a megyének és Pest vármegye votumának [szavazatának], ezen gyűlésbűi meg kell néki hagyni, hogy ezentúl akármely kérdésben a voksát első követünkéhez alkalmaztassa, és ezen nyilvános meghagyást mint szoros instructiót [követi utasítást] tekintse, melynek áthágása esetében számot tartson arra, hogy a vármegye, habár az utolsó hetekben is visszahívja, és ezen szégyent megteszi rajta. Nem tudom, Sz[échenyi] miért oly igen kért és sürgetett erre, nyilván igen olcsón will er sich beim Erzherzog ein Bilde einlegen [akar a főhercegre jó benyomást tenni], és arra tehát én is segítsem. Ennyit ígértem neki, s azt meg is fogom tenni. Hanem egy ily alávaló, minden tekéntetben megvetésre való ember mellett, mint Péchy Ferenc, soha szólni nem fogok. Szeptember 4-én a délutáni és estvéli órákban dolgoztam, és leveleket írtam, ami után 10-kor estve útnak indultam, és szeptember 5-én reggel ide, Csurgóra érkeztem. Egypár napot magányosságban akartam volna tölteni, de alig lesz kivihető. A számos szomszédságot csak meg kell látogatnom, és most, hogy holdvilág vagyon, a délutáni és estvéli órákat arra fordítom. Reggel dolgaimat elrendelem, olvasok, írok etc., és így a nap szinte kellemetesen telik. Meglehet, hogy az újság et le charme de la propriété [és a birtok bája] az oka, de megvallom, hogy ezen csendes helyet szeretem, és ha valaha megtelepedem, bizonyosan sokat leszek itt. Bárcsak a jövendőbe való tekéntet ne lenne oly szomorú és fekete! De ha sokat költök házaim és nyári lakásim ékesítésére és kellemes lakhatásra, ki tudja,