Fazekas Rózsa: Gróf Károlyi György naplófeljegyzései 1833–1836 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 26. (Nyíregyháza, 2003)

Pillanatképek Károlyi György itthoni életéből (1835. június 7. — 1836. május 14.) - „...jövet s menet közt..."

Volt az az idő, mikor fiatal álmodozásimban hazám szebb és szerencsésebb hajnalát felderülni képzeltem, és ezen reményeimben Szatmárban szándékoztam pályámat megnyitni, és hathatós, tettleg munkálódással hazám kifejlődésére munkálni. Voltak, de kevés hazámfiai, kik ezen nézetbe bementek, és valóban reményiettük, hogy közmunkálódással egy szép és hazámra hasznos célt elérünk. De az emberi gyarlóság minden calculuson [számításon] tóimén, és noha a mostani országgyűlésre lelkes követeket, és egy oly jelest küldtünk, aki minden parlamentáris gyülekezetben egy fő- és megkülönböztetett rollét [szerepet] játszana, és valóságosan Pozsonyban egy, a legjelesebb tagok közé tartozott. A megyebéliek alacsonysága, servilitása [szolgalelkűsége] űgyannyira disgustálta [undorította] a jeles követeket, hogy azok a követségrűl lemondottak.

384 Erre tüstént következett a gyalázatos eset Wesselényivel, mely által ezen megye egy kitörülhetetlen szennyet az egész ország előtt magára vetett, úgyhogy valóban becsületes embernek minden kedve az ilyen emberekkel csak társalkodni is elmúlik. Mégis most kénytelen leszek az egyszeri committenseimmel [küldőimmel] nyájas barátsággal társalkodni, őket, kik közül sokat megvetek elfogadni, und aufs auch mit Ihnen gut sein [és velük is jóban lenni]. Mindezek bizonyosan az ittlétemet mennél rövidebb tartásúvá teendik, és semmi esetre kellemetessé nem fogják tenni. Még egy más, nemigen kedves tárgyom van egy fiscalisommal, aki szintén Wesselényi ellen esküdött, és ezt semmi esetre nem szenvedhetem. Mert az én tisztjeimnek semmi köze nincs az ilyenekhez, és azonkívül tudván, hogy a legjobb barátomat szerencsétlenségbe hozni segédkezet nyújt, megérdemli a büntetést. Augusztus 8. A tegnapi napon semmi különös nem jött elő, a méneseket sorra megjártam, ott némely jó csikókat és lovakat tanáltam. A pépinière [faiskola] meglehetős állapotban vagyon. Estve Hackelberg majort [őrnagyot], kinek feleségét már régóta esmérem, látogattam. Csörgőt szolgálatából el akartam ereszteni, de aztán mégis meggondolván a dolgot, jobbnak találtam erősen megszidni, annyival inkább, mert ha most eleresztem, hamarjában más embert helyébe nem tehetnék. Ma már 4 órakor reggel a szarvaskertben voltam, egy szarvast akartam lőni, de nem akadhattam az igazira. Az 1832-1836. évi országgyűlésen Szatmár megye követei, Kölcsey Ferenc és Eötvös Mihály, akik 1834-ben lemondtak megbízatásukról, mert a megye nemessége megváltoztatta álláspontját az önkéntes örökváltság kérdésében.