Fazekas Rózsa: Gróf Károlyi György naplófeljegyzései 1833–1836 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 26. (Nyíregyháza, 2003)

Pillanatképek Károlyi György itthoni életéből (1835. június 7. — 1836. május 14.) - „...jövet s menet közt..."

Providentia [gondviselés] kitűzött azon szép javakért, mellyel az isteni gondviselés földi pályámat halmozva megtöltötte. így hát tehetségem szerént ezen terhet viselem, és annak megfelelni teljes szándékkal iparkodom. Többi közt Szatmár vármegye igazságkiszolgáltatásáról egy szép példát hallottam ma, ami a mólt télen 3 mészároslegénnyel történt: a praemissa [előzmény] nem más, mint egy csapszéki verekedés, mely abból támadt, hogy egy mészároslegény, aki a [nemes] fiatalemberekkel már egész télen a kávéházba járni, inni, kártyázni etc. szokott, bemenvén a terembe per servus pajtás megköszönte egy ifjút. Ebbűl verekedés támadt, és néhány ütés de part et d' autre [mindkét részről], majd szétoszlottak. Az egyik megvert fiatalember másnap reggel elszalad a szolgabíróhoz, onnét a viceispánhoz

380 . A szolgabíró még az éjszaka a 3 mészároslegényt elfogatja, és intra summás torturas [kemény fenyítés alatt] vason tartja, sok ütés-verés közt. A viceispán pedig reggel mindjárt rendkívüli sedriát [megyei törvényszéket] összehív, minden kihallgatás nélkül elítéli.

381 Az első vesszőzést mindjárt exequtióba [végrehajtásba] véteti, s mégpedig, hogy a szegény delikvens [elítélt] a derest a vármegyeházából a Szarvas vendégfogadó elé kényteleníttetett a vállán vinni. A tisztségem recurrált [fellebbezett] a kancelláriához. Onnét noha megfeddés, és az inquisitio [tanúvallomás] felküldése parancsoltatott, Kende azonban fogta magát, a rabokat kieresztette, és az inquisitiót fel nem küldötte abban a reménységben, hogy talán felsőbb helyen a dolgot elfelejtik. Ilyen dátumokat [adatokat], ha akarnék nem egyet, de százat tudnék szerezni, mely a municipális [törvényhatósági] szabadság hasznát és abbúl származó áldását legszebb és ragyogósabb világba állítaná. Amit leginkább sajnálok, hogy az ilyen emberekkel, kiket méltán megvetek, lesz most egy ideig dolgom, de ami még kellemeüenebb, hogy az efféle emberekkel még artig [illedelmesen] és szinte Kende Zsigmond (1794-1865) Szatmár megyei politikus, Kölcsey Ferenc rokona, barátja. 1823-tól első aljegyző, 1829-től járási szolgabíró, 1832-1840 között első alispán, 1847-ben Szatmár megye országgyűlési követe. Rohaj Márton, Farkas János és Ambrus Sándor mészároslegényeket „a közbátorságot veszélyeztető vérengző verekedés miatt fél-fél esztendei nagy vasban, közmunkán, az alsó tömlöcben, a maguk kenyerén eltöltendő rabságra" ítélték. Ezenkívül Farkas Jánosra 2x80 vessző és 40 pálca, a másik két elítéltre pedig 2x60 vessző és 30 pálca ütést szabott ki a bíróság. Mindhármójukat örökre kitiltották Nagykárolyból. Lásd Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár (a továbbiakban SZSZBML) Szatmár megye nemesi közgyűlési jegyzőkönyve (a továbbiakban IV. A. 501. Közgy. jkv.) 1834. II. köt. 3796. bejegyzés