Fazekas Rózsa: Gróf Károlyi György naplófeljegyzései 1833–1836 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 26. (Nyíregyháza, 2003)

Károlyi György utazása Itáliában és Keleten (1833. december 2. — 1835. június 7.) - 15. Bejrút — Epheszosz — Szmirna

[Hét templom c. munkájában] Epheszosz igen jó leírása vagyon előttem, és így, ha hosszasan akarnék felőle értekezni, ezek eránt szóló előadásit kellene ismételnem. Az éjszakát a jazalukban, egy török kávéházban töltöttem. Ezen mostani falu a régi Epheszosz ruinái [romjai] mellett fekszik, egy hegy alatt, mely tetején egy régi vár áll, falaiban sok régi kövek, oszlopdarabok etc. látszanak. Másnap, május l-jén egy igen szép vidéken mentem keresztül majdnem egész nap. Ha egész Anatólia oly szép, amint mondják, hogy olyan, mint ezen része, melyen ma mentem keresztül, ebbűl, ha civilisait kéz alatt lenne, egy igaz paradicsomot lehetne alkotni. De fájdalom! Mely sokszor tapasztaltam, hogy éppen ott, ahol a természet legbővebb adományit legbővebb mértékben osztja, az emberi kéz felette keveset vagy éppen semmit sem tesz. Tizenöt óráig tartó utamon egy nyomorult falura akadtam. A föld legnagyobb része parlagon fekszik, és úgyszólván várva várja a civilisatio áldását. Néha egy vándorló turkoman [türkmén] tanyára akadtam, azonkívül a tökéletes magánosság némely legelő kecske, birka vagy szarvasmarha által turbáltatik [ zavarta tik]. Azonkívül néha tevékbűi álló karavánokkal találkoztam, minthogy ez egy főút Szmirnábúl a belső városokba, egyebet semmit ezen természet legvirágosabb kertjében. Már éjszaka volt, mikor Szmirnába értem, s minthogy emberimet a bagázsiával [poggyásszal] hátrahagytam, csak nagy nehezen találtam utamat ezen nagy város tekervényes utcái közt, még végtére nagy örömömre egy igen tisztességes és európai commoditással [kényelemmel] bútorozott fogadóba, a tenger partján, szállottam. Május 2. Egy nagy város, melyet először látogatok többnyire nagy mulatságomra szolgál. Mindent megnézni, az utcákban sétálni, ahol portus [kikötő] vagyon a hajókat nézni, ítéletem szerént az utazó fő gyönyörűségihez tartozik. A város igen szépen fekszik, egy régi vár a genuai időbűi dominálja [uralja], melybűi igen szép kilátás vagyon a városra és a nagy golfusra [öbölre]. Reggel a banquierhoz [bankárhoz] és a consulunkhoz mentem, kiknél egy rakás leveleket találtam, melyek olvasásában egypár órát kellemetesen töltöttem. A szmirnai életmódról azonban nem mondhatok sok jót, sem dicséretest. Minthogy társaságba nem járok az időm nagy részét otthon töltöm és olvasgatok. Örömemre egy meglehetős Leihbibliothekát [kölcsönkönyvtárat] találtam, és így az idő hamar és kellemetesen múlik. A környékben sokat lovaglók, mely valóban oly szép, hogy az ember nagy gyönyörűséggel fél napokat lóháton különféle közel és messzebb fekvő faluk megjárásában tölt. Egy, a legszebb falu a vidékben kétségen kívül Bornova, melyben a szmirnai kereskedők igen csinos, és sokan jó ízlésű nyári lakásokat építettek, melyekben nyáron által laknak. A fekvése azonkívül ezen falunak is felette szép és