Fazekas Rózsa: Gróf Károlyi György naplófeljegyzései 1833–1836 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 26. (Nyíregyháza, 2003)

Károlyi György utazása Itáliában és Keleten (1833. december 2. — 1835. június 7.) - 13. Palmyrai expedíció

természetesen fizetni kelletett. Az odamenetrűl mást nem mondhatok, mintsem hogy felette hosszú és unalmas volt. Négy napig mentünk egész el-Qaryateinig, ahová vasárnap, március 22-én estve 9 órakor értünk. Itt egy egész nap maradni kellett, hogy a szükséges őrek, ami nem más, mint minálunk a puskás parasztok, és itt baruthinak hívattatnak, kirendeltessenek, és más egyéb készületek a desertumon [sivatagon] áltmenni tétessenek. A napot tehát amint lehetett töltöttük, estve főképp ezen 20 őr miatt nagy alkudozás volt, mely több órákig tartott, és végtére minden emberért egy gázit = 2 pengő forintot kellett fizetni, melyért Palmyráig és visszakísérni kenteiének valának. Mink sok ideig az őrök ellen protestáltunk [tiltakoztunk], nem annyira a pénz miatt, mert 40 pengő forint hármónk közt valóban csekélység, de főképp az unalom, lárma etc., amit okoznak, és főképp, mivel teljességgel haszontalanok, mert kevés haramia, öt, hat vagy tíz ellen magunk is elég erősek voltunk, és többek ellen minden bizonnyal elsők lennének ezen őrök, kik elszaladnának. Azonban a Scheich [sejk], vagyis a helység bírája állítván, hogy néki bátorságunkról felelni kell, és így szükségesnek tartja, hogy őreket vegyünk, végtére engedtünk, s így másnap reggel, március 24-én egy számos karavánnal, mintegy 50 teve és mindösszesen 60 ember, hagytuk el elQaryatein helységét, melyen túl a desertum [sivatag] kezdődik, és egész Tadmurig (Palmyra mostani neve) tart. Minthogy nincs víz, és annyi ember számára vizet hordani bajos lett volna, az egész távolságot egyhuzamban 30 vagy 34 óra alatt kellett megtenni, mely idő alatt csak egyszer — három vagy négy óráig — a tevék pihentek. így tehát ezen ótban fáradságra kellett készülnünk, azonban az idő felette szép volt, és inkább örömmel néztünk az utunk célja felé. Az út egész Palmyráig egy, mintegy 4 mérföld [6,44 km] szélességű völgy, mely most szép zöld és gazdag legelővel tele, azonban barmot sehol sem látni, részént a beduinok prédálása, de főképp vízszűke miatt. A vidék felül semmit sem mondhatok, mert ugyanazon egyenes völgy egész Tadmurig legkisebb változás nélkül tart. Mintegy 3 órával megérkezésünk előtt négy beduin zsivány felénk jött, de minthogy 50-en voltunk, többnyire mind fegyverrel, nem bántottak. A mi vitézink azonban noha szorosan tiltottuk, e 4 zsivány ellen majd minden fegyveröket kipuskázták anélkül, hogy tanáltak volna. Ami legunalmasabb volt, minekutána a zsiványok elmentek, a mi vitézink formális tryumphális [szabályos győzelmi] táncot és éneket kezdettek, mely a legvadabb és utálatosabb exhibitio [előadás] volt, amit még soha nem láttam. Ez legalább egy óráig tartott, és csak borravaló által lehetett végtére hallgatásra bírni.