Fazekas Rózsa: Gróf Károlyi György naplófeljegyzései 1833–1836 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 26. (Nyíregyháza, 2003)
Károlyi György utazása Itáliában és Keleten (1833. december 2. — 1835. június 7.) - 9. Kirándulás a Sínai-félszigetre
Január 4. Ez az utolsó nap volt, és estve Kairóhoz csak valami 6 óra járásnyira tanyáztunk, és így végtére január 5-én déltájban szerencsésen Kairóba visszatértünk. Eznap semmi különöst nem tettem, Edent és captain Martint láttam, kik holnap Jeruzsálembe mennek a desertumon [sivatagon] keresztül. Nyilván nékünk sem lészen más módunk, mint ezen az úton a Szentföldre, s onnét Szíriába utunkat folytatni. Január 6. A pestis már itt is mutatta magát, reménylem, hogy ameddig itt maradunk nem fog erősebben uralkodni, mert az a készületünk s különféle dolgunk elrendelésében nagy hátramaradást okozna. Nyolc vagy tíz nap múlva útnak indulunk ismét, és holnap (minthogy ma ünnep van) a készületekhez fogunk. Azalatt pedig még némelyeket Kairó körül megnézünk. A nap úgyszólván semmivel sem tölt, délelőtt Okairóban voltam marsall Marmontot és Szolimán pasát látogatni, aki holnapra ebédre hívott. Itt várakozásunkon túl 12 napot töltöttünk, mely alatt életmódom igen egyforma volt ugyan, de mégis az idő igen hamar ment el. A reggeli órákat otthon töltöttem, déltájban egypár óráig sétáltam, Vi 6-kor ebédeltünk, és az estvét otthon töltöttem. Ezen egyforma élet mellett mégis Kairót, megvallom, nagyon megszerettem, noha magam se tudom igazán, miért. Esmeretségeket igen keveset tettem, és azt gondolom, fő oka, mert ha a sok jött-ment európaiakkal — kik itt hol szolgálatban vannak a pasánál, hol szerencsét keresni ide minden országbúi összegyülekeznek — társalkodnom kellene, úgy hiszem már az első napokban ezen hely tűrhetetlenné vált volna. De így a tökéletes függetlenség, melyben itt éltem, a háromszori ittlétemet mindég kedvesebbé tették. Egy példát ezen szép európai gyülekezetnek a minap Szolimán pasánál láttam, aki Marmontnak ezen város minden keheméit mutatni akarván, a társasági gyönyörűségit is kívánta a nemes vendége szemei elé hozni. Csak aki jelen volt, ítélheti minő gyülekezet volt. A legjelesebbek, különféle consulok, és a Franciaországbúi kiűzött saint-simonisták 242 valának. Valami 10 asszony voltjelen, mind plus-minus rút, az úgynevezett femme libre des St. Simoniens [saint-simonista szabad nők], köztük volt egy Madame Roger nevű, aki bonum commune [„köztulajdon"] köztük, de éppen nem szép, és külsejében felette vulgar [közönséges], és így nem tartottam érdemesnek esmeretséget tenni, ellenben mint Saint-Simon (1760-1825) francia utópista szocialista követői
