Fazekas Rózsa: Gróf Károlyi György naplófeljegyzései 1833–1836 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 26. (Nyíregyháza, 2003)
Károlyi György, a nagy utazó
1832 végén az országgyűlés összehívásának hírére hazatért, mert — mint Bártfaynak írta — kötelességének tartotta az országgyűlésen részt venni, „főképpen a mostani körülmények között". Károlyi György leghosszabb utazása térben és időben 1833 decemberében vette kezdetét. Közvetlen indítékát nem ismerjük annak, hogy miért az országgyűlés alatt határozta el magát egy ilyen hosszú távollétre. Döntését befolyásolhatta, hogy barátai, előbb Wesselényi, majd Széchenyi is távoztak Pozsonyból. De ez önmagában nem elegendő magyarázat, inkább azért menekült el egy időre, mert a diétán folyó vitákat értelmetlennek, céltalannak érezte. A konzervatív főrendek nem voltak hajlandók átengedni a reformjavaslatokat. Hogy ez mennyire kiábrándította, jelzi egy 1835. júliusi naplóbejegyzése, ami már hazatérése után keletkezett: „a dietális discussiók, főképp a főrendeknél minden kevés parlamentáris formát — ami még maradt — úgy annyira elvesztették, hogy most a praesidium [az elnökség] azelőtt, hogy a tárgy discussio alá vételik, kiiűzi szinte a módját, hogy kell a tárgyat disculiálni, mikrűl szabad szólani és mikrűl nem, egyszóval olyan scandalosa pertractatio [botrányos tárgyalás], hogy bizony minden szabadon gondolkozó embernek, minden kedve elmúlik az ilyenekben részesülni. " 1833 decembere és 1834 augusztusa között Itáliában tartózkodott. Róma, Nápoly, majd Szicília nevezetességeivel ismerkedett, és az ókori világ romjai annyira felkeltették érdeklődését, annyira lenyűgözték, hogy Zichy Ödön társaságában Máltán keresztül áthajózott Egyiptomba, majd a Níluson egészen a második kataraktáig jutottak. Visszatérve Kairóba, szerveztek egy expedíciót a Sínai-félszigeten fekvő Szent Katalin-kolostor megtekintésére. Az utazás a Szentföldön folytatódott, majd a régi föníciai városok — Türosz, Szidón, Bejrút — után átkeltek a Libanon, illetve az Antilibanon hófödte csúcsain, hogy megcsodálhassák Damaszkusz festői panorámáját. Közben megálltak Baalbek romjainál is. Damaszkuszból kalandos kirándulást tettek az egykori oázisvárosba, Palmyrába. 1835 tavaszán indultak hazafelé. Zichy Ödön Aleppón keresztül szárazföldön tette meg az utat Konstantinápolyig, Károlyi viszont az út nagy részét tengeren. Bejrútból Számosz szigetére hajózott Kosz érintésével, majd Epheszosz és Szmirna megtekintése után, Szmirnában ismét hajóra szállt és Konstantinápolyba ment. Isztambulból 1835 májusában indultak haza, és június 7-én értek Zimonyba. (2. ábra) Ezt a kalandos utazást, amelyre ebben a korban csak kevesen vállalkoztak, követhetjük nyomon Károlyi György naplófeljegyzései segítségével.
