Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)

Bevezetés

ez elhúzódna, azt senki ne úgy értelmezze, hogy el szeretném törölni vagy szándékomban állna megsérteni a már meglévő törvényeket. Megismétlem, hogy királyi eskümnek megfelelően feltett szándékom a magyar koronám országának törvényeit, integritását és jogait megőrizni." A küldetést hiábavalónak tartották, a küldöttség visszatért. Szeptember 10-én érkezett meg a Dunán az a gőzhajó, amely a küldöttséget szállította. Egész Buda és Pest a partra özönlött. A küldöttek piros tollat tűztek a kalapjukra. Miután közhírré tették a császár válaszát, határtalan indulat lett úrrá a népen. A nádornál összegyűltek a minisztertanács tagjai; másnap pedig az országgyűlésnek volt titkos ülése. A feszültség szinte kézzel tapintható volt. Lemond-e a kormány, és Magyarország meghajol-e a király akarata előtt, visszaadva ezzel a legbecsesebb kincsét, amit márciusban kiharcolt? Hogyan fogja Kossuth kihirdetni a forradalmat; meg meri-e tenni egyáltalán, hogy teljhatalmi diktátorként a nyugatot és délvidéket egyaránt kihívja országa ellen? Magyarország jövője forgott kockán, a fennmaradás vagy az elbukás volt a tét. Végül győzött a józan ész: a kormány lemondott, de a helyzet nem változott. István főherceg ezt a következő levélben tudatta az alsóházzal: „Miután a miniszterelnök posztjáról lemondva a teljes kormány minden egyes tagjának hivatali tevékenységét megszüntette, és én ezt a lemondást elfogadva a jövőbeni miniszterelnököt Őfelsége legfelsőbb jóváhagyásával előterjesztettem, az elnök úr értesíteni fogja a törvényhozó testületet arról, hogy a törvények értelmében én vettem kézbe a közigazgatás irányítását, és hogy ebben a tevékenységemben az országgyűlés mindkét házának hathatós támogatására számítok." Ez a hír azonban újabb nagy vihart kavar. A miniszteri ellenjegyzés hiányzott, így ezt az iratot érvénytelennek tekintették. Elsősorban Kossuth lázadt fel e törvénytelenség ellen. Végül egy küldöttség ment a nádorhoz, István főherceghez, akitől azt követelték, hogy ideiglenesen hagyja meg az eddigi kormányt hivatalában, és engedje, hogy Kossuth egy újat alakíthasson. A nádor ugyan