Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)

Bevezetés

Köpcsénytöl kiindulva Óváron és Oroszváron keresztül keleti irányban Mosonig, míg délen Horvátkimléig húzódik, ahol — mint ahogy azt tegnap jelentettük — 13-án egy kisebb ütközetre került sor. Ennek a tábornak az előőrsei Győr főútjától Kisostorosig állomásoznak. Ezáltal egész Mosón megyét elfoglalták. Csapataikat balról a Duna, hátulról és jobbról a Fertő tó védi, míg a magyaroktól a Rábca választja el őket. A középső tábor Pozsony előtt rajokra bontva Somorján, Bajkán, Szerdahelyen át egészen a Kis- és NagyDuna között fekvő Bősig húzódik. Megyer területén már a magyarok előőrsei állomásoznak. A harmadik tábor Bazin és Nagyszombat között található és Szeredről a teljes Vág-vonalat szemmel tudja tartani. A 9-i harc, amely reggel kilenctől késő éjszakáig tartott, és amely során a visszavonuló huszárok egyszer csak tüzelő ütegekre bukkantak, a Vág hídjának felégetésével végződött. Pár nappal később néhány század bevetésével a folyó túloldalán ellenőrzést tartottak anélkül, hogy a magyarokat megtalálták vagy azok helyzetét meghatározták volna. A magyarok valamelyest visszahúzódtak és a pateri erdőben sáncolták el magukat. Úgy tűnik, hogy a Vág völgyében azóta nem került sor semmilyen összecsapásra. A délről érkező hírek összességében kedvezőtlenek a magyarok számára. A bán döntő fölényre tett szert, amikor Újvidéknél átkelt a Dunán, és az előbb említett várost tűz alá vette, valamint felgyújtatta, hisz így az Újvidékkel szemben fekvő Péterváradot teljesen bekerítette. Ezzel azonban még nem biztosították, hogy a magyarok ne tudjanak átkelni a Dráván, hiszen Bem hadműveletei — illetve sokkal inkább bánáti hadtestének egy része — Fehértemplom és Orsóvá felől, ellenkező irányból fenyegetnek. Az utolsó rumai futár elindulásakor az oroszok még nem voltak Orsován, bár az a hír járta, hogy ezen a környéken ütköztek meg a magyarokkal. Ennek a hírnek éppoly kevéssé lehet hinni, mint annak, hogy Malachowski bevette Brassót. Az azonban tagadhatatlan, hogy Jellacic délen nagy erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy az eddig Rukawina által oly bátran védett Temesvárt felszabadítsa, és lehetőleg még az aratási idő előtt uralma alá vonja a Bánát e termékeny részét.