Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)

Bevezetés

Magyarországgal stb. Kiáltványában utal arra az elnyomásra, amit a horvátoknak és a szlavónoknak kell elszenvedniük a magyarok miatt, valamint azokra a hiábavaló kísérletekre, amelyek során az igazságosságra törekedett. János főherceg közvetítési kísérleteiről a következőket mondja: A horvát-szlavón nép nevében kértem a Pragmatica Sanctio betartását, ami a leglényegesebb pontjaiban — a horvát-szlavón nemzet által 1712. március 9-én megtartott országgyűlésen, VI. Károly császár kimondott támogatását élvezve — a következőket állapítja meg: hogy Horvátország, Szlavónia és Dalmácia királyságai, továbbá a kormány a felséges császári háznak nemcsak a férfi, hanem a női leszármazottait is elismeri, azonban csak azokat, akik nemcsak egyedül Ausztria, hanem Stájerország, Karintia és Krajna birtokában is vannak, és az említett Ausztriában székelnek. Az 1723. évi 2. törvénycikk továbbá teljes erővel elrendeli: hogy mind a német, mind pedig a magyar örökös tartományokat osztatlanul, közösen kormányozzák. Ennek megfelelően követeltem a had-, pénz- és külügyek közös minisztériumának létrehozását. A törvény és Őfelsége szentséges szavai alapján követeltem nemzetünk egyenjogúságát: követeltem a Magyarországon élő szerb nemzet igényeinek és kívánságainak teljesítését. Mivel mindez hiábavaló volt, így hát döntsön a harc! (Folytatása következik) 23. Wochenblatt, 1849. június 21. Magyarország. Azon üzleti levelek szerint, amelyek már tegnap több tekintélyes helyi kereskedőházba eljutottak, végre sor került a magyarok és az orosz-osztrák egyesített hadsereg között a már régen várt döntő ütközetre. „E jelentések szerint e hónap 14-én és 15-án került sor a fent említett csatára, melynek helyszíne a Duna bal partján húzódó síkságnak Oroszváron, Mosónőn át egészen a Győrig tartó szakasza volt. Ez az ütközet a tudósítások szerint az újkor legvéresebb