Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)

Bevezetés

készek vagyunk Magyarországgal és az Osztrák Császársággal szövetségben maradni." A magyar országgyűlés július 11-i ülésén Kossuth egy magával ragadó beszédet tartott, amiben azokra a veszélyekre hívta fel a figyelmet, amelyek Magyarországot veszélyeztetik, és beszélt azokról az áldozatokról, amelyeket feltétlenül meg kell hozni ahhoz, hogy az országot megmenthessék. Többek között a következőket mondotta: „Az osztrák minisztérium azt a kijelentést tette, hogy amennyiben Horvátországgal nem tudnánk egyezségre jutni, és ennek az egyezségnek a középpontjában a had- és pénzügyi terhek viselése áll, úgy Ausztria feladná semlegességét. Ez azt jelentené, hogy Ausztria császára és Magyarország királya hadat üzen saját királyságának, Magyarországnak!" Majd a következő szavakkal zárta beszédét: „Leborulok e nemzet nagysága előtt!" Ezt követően a nemzetgyűlés elnöke olyan határozati javaslatot tett, amely szerint a nemzetnek 200 000 katonát és 42 millió forintot kellene előteremtenie. Pillanatnyi segítség gyanánt 40 000 katonát és 10-12 millió forintot bocsátottak rendelkezésre. Magyarország és az osztrák minisztérium viszonyáról, valamint Ausztriának az Olaszországhoz fűződő kapcsolatáról Kossuth a következőket mondta az országgyűlésen megtartott július 20-i beszédében: „Katonákat követeltek tőlünk annak érdekében, hogy befejezhessék az olasz háborút. Ezt mi megtagadtuk, és csak hosszas küzdelmek árán sikerült érvényre juttatni a magyar minisztérium akaratát. Ez az egész ország területén forrongásokhoz vezetett; különösen Horvátországban váltott ki heves érzelmeket ellenünk. Hogyan reagált erre Ausztria? Magyarország nem akarja átvállalni állami terheit, nem akar bennünket Olaszország ellen támogatni, Jellacic viszont kész erre, így hát hozzá fordulunk." Ezekből a szavakból egyértelműen kiderül az, hogy azokat a vizsgálatokat, amelyeket Jellacic ellen kezdeményeztek — például a felmentését illetően —, nem gondolták komolyan, és hogy Bécs titokban tartotta a kapcsolatot Jellacictyal. Azonban, hogy Ausztria lássa Magyarország jó szándékát, az országgyűlés Kossuth indítványára egy 50 000 fős segélycsapatot